A Tizedik Geszteszt

A Budai Gesztenyés Étteremnek van egy igen szimpatikus kezdeményezése, miszerint a kéthetente megújuló menüsorokat "civilekkel" tesztelteti le, ilyenkor mindig összegyűlnek páran, és egy jó hangulatú vacsora keretein belül elfogyasztják majd elemzik a menüsort.

Egy ilyenre nyertem én is meghívást majd egy héttel ezelőtt, és természetesen mikor rohadt volna le a 22-es busz a Moszkván, ha nem azon az egy alkalommal, amikor arra mentem volna, így majdnem sikerült már az elején elbutázni az érkezést. A helyszínen már minden készen állt, asztal terítve, vendégek a helyükön, valamint az étterem képviseletében Judit, András és János fogadtak. A légkör már az elejétől kezdve barátságos volt, alátámasztva azon fixa ideámat, hogyha egy társaság tagjainak azonos érdeklődése van, lehetnek bár vadidegenek, igen hamar szót tudnak érteni a közös hobbi (hivatás) mentén. A vacsi mellé kaptunk egy értékelőlapot is, arra tudtuk felvezetni a véleményeket.

Első fogásunk tökfőzelék volt, marinált pisztránggal és kaporolajjal, remek összhang és frissesség jellemezte az ételt.

Következőnek kajszikrémleves volt, mellé sárgadinnyehabbal, itt talán meg is egyeztünk abban, hogy lehet rajta jobb lenne, mivel máshogy nem biztos, hogy egyértelmű lenne, hogyan kell fogyasztani.

Ezután jött a kacsamell karamellizált barackkal, illetve kétfajta lehetséges köretként burgonyafánkkal és parajjal. Tény hogy utobbi jobban ment hozzá, de az előbbi viszont annyira finom ropogós volt, hogy egálra hoztam ki a meccset a kettő közt.

Ezt követte a csirkés bulgurral töltött patiszon, ami számomra nem volt akkora durranás, viszont a hozzáadott sáfrányos jus (pecsenyelé)-ből bármennyit meg tudtam volna tunkolni, annyira finom volt.

A soron következő fogás megértéséhez kis technikai segítség kellett, hiszen a kabak kifejezés nagyon nem volt meg, de mint megtudtuk a tökfélék közé tartozó növényeket nevezik így. Nos, az információ tudatában máris boldogabban fogyasztottam el őket a nagy kedvenc lazac steakkel karöltve.

A desszert előtt volt egy kis pihi, ekkor bemehettünk a konyhába is körülnézni, majd visszaérkezve jött a barack randevú fantázianevű élmény, egy ropogós kekszlapon.

Búcsúzásképp a végén kaptunk még egy kis meglepetéslekvárt is (ami szintén helyben készül), majd az időközben leszakadó éggel karöltve távoztunk.

Külön vicces, hogy András mesélt az este folyamán egy a Liszt Ferenc téren leszakadó fáról, erre hazafelé a Vérmezőn mi fogadott keresztbe a bicikliúton, na mi...?

Az egész este hangulata és vendéglátása példaértékű volt számomra, a szervíz, az ételek minősége pedig predesztinálta azt, hogy vissza is fogok még menni (főleg mivel burger is van, hell yeah), szóval ezúton is köszönöm a lehetőséget még egyszer, mindenki másnak pedig ajánlom kipróbálásra.

http://www.geszteszt.hu/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.