Moneyball - Az év filmje?

A címben feltett kérdés igazából nem is annyira elrugaszkodott, mint amilyennek tűnik. Oké, volt a Thor, X-men First Class, meg még tuti egy kettő, amire nem emlékszem, de ez azért idevág. Emlékszem, filóztam rajta, hogy ezt nézzem moziban, vagy a New Year's Eve-et, és azt kell mondjam, jól döntöttem. Az remek volt oda, popcornfilm, ennek viszont erősen kellett, hogy ne egybe nézzem meg, annyira tömény, hogy darabokban sokkal jobban ütött.

A sztori röviden: adva van egy baseball general manager, akinek az a dolga, hogy embereket vegyen fel. Neki vannak bedolgozói, akik tehetségeket kutatnak, és ez akkor lesz főként szükséges, amikor elpicsázzák őket. Adva van egy közgazdász, szintén a baseball-szférában, akinek meg van egy modellje, miszerint nem azt kell keresni, ki a sztár most, hanem azt, hogy ki lesz később. Ezt a manager támogatja is, csak sajnos van még egy edző, akivel meg kell küzdenie, mivel a kívülállók szemében ez elég nagy baromságnak tűnik. Erről szól a film, hogy viszi ezt végig, nem a sport, hanem inkább az emberek szemszögéből, szóval itt nem lesz semmilyen Any Given Sunday-szerű "szakadó esőben stadionban nyomatjuk" jelenet.

A GM-et Brad Pitt játssza, aki emellett elvált apa, de egyáltalán nem a szokásos "kibasz velem az asszony, és szar az élet" aspektusból látjuk őt, pedig erre is meglenne az oka. Nem, van egy karaktere, amit kurva jól előad, stílussal, és tényleg azt érezzük, hogy valós az ember (a köpködés meg a folyamatos evés is belejátszik ebbe például, de az is elég, amikor csak ül, néz, és szinte látjuk a gondolatait). A közgazdász Jonah Hill (Superbad, Get him to the greek), aki szintén fejlődőképes, bár mondjuk ezt tőle el is várjuk, mivel eléggé racionális ember, amire aztán példát is ad. Van még az edző, Philip Seymour Hoffman, akinek viszont a karaktere egyáltalán nem olyan erős, mint amilyennek vártuk volna, lényegében alá tud vágni a GM-nek, de ez még nem jelenti azt, hogy az is fog történni, amit ő szeretne. A színészt láttuk már sokkal jobb alakítással is, lásd M:I 3, vagy The 25th hour (hazabeszélés).

A film egyáltalán nem kapkod, noha néha nagyon pörögnek az események, és bár a két órát túllépi a játékidő, mégsem éreztem úgy egy percig is, hogy unalmas lenne. A zenék a legjobb pillanatokban indulnak el, és teljes mértékben azt a hangulatot hozzák, amit a film maga is sugároz: vert helyzetből is lehet nyerni, áldozatokat kell hozni, de mindez egy bizonyos ponton túl már kérdésessé válik, dacára a legzseniálisabb módszernek is. Akár szereted a baseballt, akár nem, mindenképp ajánlom, mert egy hihetetlenül okos filmről beszélünk, hihetetlen jó színészi játékkal.

A végén pedig egy kis hozzáadott érték Plastik Józsitól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.