Siófuck - Első félmaratonom
2011.11.24. 22:59
Geri már megint rámírt, hogy mikor is lesz kész a félmaraton post. Nos, nem fogok kétszer dolgozni, és megírom akkor az egészet, a saját blogomra, aztán mehet az utánközlés, mintha menő lennék. Mtomi meg a száját húzza majd, de kit érdekel, ő még nem is gratulált. Lehet, hogy nincs is mihez?
Siófokon először szerintem 2001-ben jártam, nyaralni. Emlékszem, az Est.FM-ből, azon belül is a HRZS-ből vadásztam ki Viki számát, akivel aztán ott lenn le is kontaktoltam (Jáger Vitéz Péter volt a közös ismerős, azaz akkor még nem, csak később), ezzel is bizonyítva a mai napig hihetetlen módon szofisztikált csajozási skilljeimet. Ő volt az első csaj, akivel jártam, és az első bázisig jutottunk.
Idén nyáron nem, hogy Siófokig, a Balatonig sem jutottam le. Különösen vicces hát, hogy erre mégis sor került múlt vasárnap, mégpedig Edit, és immár férje, Gergő társaságában, olyan három fokban. Odalenn a helyszínen majdnem mindenkivel összefutottunk a F'klubból, megnéztük, milyen a víz (fasza, ugrok egy seggest), majd pedig készülődés a rajthoz.
Akárhogy is nézegetem az edzéstervet, nem létezik. Ezen a képen (már a félmaresszel) láthatjátok mit műveltem, a maximum előtte 12 klick volt, ergo eljöttem ide, hogy plusz 75 százalékkal lenyomjam az eddigi leghosszabb távomat. Nem is írom le, hogy mikor mennyit futottam, a heti három már nagyszerűnek számított, más kérdés, hogy hegyre fel meg le, de akkor is. Más meg komoly edzéstervet követett, elkötelezett volt, stb, én pedig szartam bele. Magasból, mert fasza gyerek vagyok. Bíztam abban, hogy simán megoldom erőből a kérdést, és nem kell itt más. Lássuk be, ezért is jelentkeztem ide, mert tudtam/reméltem, hogy meg tudom csinálni.
Ennek fényében végképp nagypofájúnak tűnik a dolog, hogy lemegyek, 25 évesen, és gyakorlatilag a második felét a semmiből akarom lefutni, ráadásul tetű hidegben. Szerencsémre pont ekkoriban olvastam, hogy az ember a hőjének 30%-át a fején adja le, szóval hoztam sapkát is. Kesztyűt meg azért, mert rühellem, ha fázik a kezem.
Zenének hoztam egy darab baszatós Speedy J mixet, mondván elég lesz az (2010, Awakenings). Hát nem volt. Rajthoz feláll, 2 óra feletti idősáv, Edittel indulunk, Gergő elhúz, csak egy kört fut. Az elején még örülök a cheerseknek is a fülemben, kettőig jutunk, aztán elakadunk. Érthető, mindenki még otthon pusztul, és a digitális írástudatlanságban kanalazza a zsíros húslevest.
Siófok tök jópofa volt így kihaltan, amikor eszembe jutott, kapkodtam a fejemet is össze-vissza, később már éhes is lettem, és a kajaszag kellemetlenül érintett. Ugyanitt már azt is tudom, hogy melyik a város leghosszabb utcája, Sanyoszék is kinn drukkolnak, fasza.
Az első kör lement különösebb para nélkül, 1:07 alatt. Itt még nagy volt a pofám, hogy de baromi jól bírom, nem is nehéz ez. Hát idáig nem is volt, barátocskám, főleg nem a fordítónál szembejövő ismerősöknek integetve.
Az egy dolog, hogy edzésterv nuku, de a futás előtti csütörtökön finoman szólva alátettem az érzésnek, és bár acting szabadnap volt, este hétkor kászálódtam ki a Csirióból (non-stop kocsma a gyengébbek kedvéért). Otthon ruha le a szoba közepére, és kidőltem, totálkár az egész napos igénybevétel után. Ennyi volt a héten a futásom. Előző pénteken meg másnaposan próbáltam, nos, azt se ajánlom senkinek, főleg ha inkább COD:MW3-azhattok is helyette. Volt olyan pillanat, amikor nem tudtam, hogy hányni, vagy fo... fogok, el tudjátok képzelni, végül egyiket se inkább, és megszégyenülten hazakullogtam. Ez lett olyan hét kili.
A második kör kivitt a Balaton partjára. Itt már kezdtem érezni, hogy bár faszagyerek vagyok, de a fizikai igénybevételt ettől még megérzem, értsd, baromira elkezdett fájni a jobb térdem olyan 14 környékén. Ennek külön jót tett, hogy az aszfalt helyett gyökér földes-füves lett a part, és mivel baromi puha volt, még inkább visszavett a tempómból. Itt hagyott el Edit (idáig baromi jól nyomtuk, köszi ezúton is), de mit tudtam tenni. Speedy is befejezte az eszetlen veretést, note to self: legközelebb változatosabb techno kell, és több, ha már úgyis elfér. Ja, az Iphone a két és fél órás Nike Running+zene alatt lement 95%-ról 27-re. Fasza.
Frissítésem állt egy pohár narancssárga iso-gennyből, meg némi szőlőcukorból, ami összeragasztotta a fejem. Bírtam volna még fogyasztani, de futás közben nem lehet. 17-18 környékén már eléggé off voltam, bele is sétáltam, de leszarom. A végére összeszedtem magam, és bevánszorogtam a célba, a végső eredményem 02:16:22 lett a chip szerint.
Az, hogy ez milyen eredmény, mindenki döntse el magának, de most szólok, hogy engem túlzottan nem érdekel a konklúzió. Július 12-én kezdtem el futni, egy remek 2,4 kilis távot 24 perc alatt abszolváltam (egy perc séta egy perc futás kb), most pedig itt tartok, minden különösebb olyan dolog nélkül, ami engem komoly "futóvá" avanzsálna. Lenyomtam, és kész. 4 hónap múltjával, igaz 12 kilóval könnyebben a kezdethez képest, de lefutottam egy félmaratont. Aki utánam csinál ilyet, jelentkezzen (nulla sportolói előélettel persze). Nyilván nem lehetetlen, de azért nem is látni minden sarkon ilyet.
Ezzel le is zártam ezt a kört, mostantól a téli szezonban beindulnak az erősítő, relatíve rövid, ámde annál dinamikusabb edzések. Aki szeretne a Hegyvidék két nagymenőjével futni, az jelezzen kommentben, főleg, ha jó csaj. Ha nem, akkor inkább ne. Köszi mindenkinek a támogatást idáig, a hosszabb távú futást pedig jövő tavasszal folytatjuk. Au revoir.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dvorcsakl 2011.11.28. 10:31:06
Szerintem szőrzet nélkül legalább 1 percet nyerhettél volna. Tudod, légellenállás.
Hidd el, utánad még rengetegen jöttek, szóval egy rakás embernél gyorsabb voltál!
Grat-grat.
