Aranyszarvas Étterem / Vendéglő / Bisztró

Az a helyzet, hogy még tavaly év végén vásároltam egy kupont az Aranyszarvas Étterembe, de egészen idáig elmaradt a meglátogatása, mígnem eljutottunk oda, hogy a hét végéig fel kell használni, különben érvényét veszti. Nem is késlekedtünk tovább, és egy hete, kedden este hatra foglaltunk is egy asztalt. Később hangulatosabb lett volna, de sajnos még pakolnom kellett kifelé otthon a költözés maradványait.

Korai időpont lévén az étterem egészen üres volt, konkrétan mi érkeztünk akkor elsőnek. Italnak meggy és bodzaszörpöt rendeltünk, mindkettő finom, friss, gyümölcsös volt. Én első fogásnak medvehagymalevest kértem, pirított burgonyakockával és borjúbrízzel. Míg ez megérkezett, kaptunk üdvözlőfalatokat, friss házi kenyeret, és vajat. A kenyér még egészen meleg, könnyed volt, hozzá a vaj pedig majdnem tejszínes, nem is bírtam megállni, hogy ne nyomjak be belőle hármat.

A leves szép, élénkzöld színnel érkezett, a medvehagyma pont a megfelelő mennyiségben volt jelen, a krumplikocka pedig nagyon apróra volt vágva, és inkább főttnek, mint pirítottnak mondtam volna, épp emiatt. Viszont a borjúbríz (ami valójában egy úgynevezett csecsemőmirígy) egészen konkrétan azt az emléket hozta vissza, amit egy illat alapján éreztem tavaly ősszel Frankfurtban a már sokat látott toronyház tetején, és azóta sem tudtam beazonosítani, hogy mi az. Szavakkal elég nehezen tudom leírni, az állagát talán a nagyon laza májhoz tudnám hasonlítani, viszont az íze... zseniális volt. Elég kemény, hogy egy háromnegyed éve érzett illatot egy íz tud tökéletesen visszahozni, de ez itt mégis sikerült.

Ezután következett a zsályás nyúlcomb, tuskó gombával pirított burgonyával, ami szintén kiváló fogás volt. A nyúl fel volt tekerve kis tekercsbe, és valahogy, ahogy haladtam befelé, mindig más íze volt, a gomba és a burgonya pedig pont jól voltak megpirítva, ízük kiválóan asszisztált a húshoz.

A másik oldalon az étel báránygerinc volt aszaltparadicsomos zöldbab raguval, friss kucsmagombával, krémes puliszkával. Nos, a hús itt talán még kiválóbb volt, mint az enyém, középen rózsaszínes, helyesen elkészített. Ide nagyon jópofák voltak a kis gombák mellé, ugyanígy az öntet mellé (alá).

Desszertnek én a 70%-os csokoládét kértem vajkaramell öntettel. A csokitól kissé jobbat vártam, őszintén szólva számomra nem volt elég "csokoládés", kicsit intenzívebb ízt vártam, noha ez is remek volt. Hozzá az öntet és a karamell-lapocskák pedig tökéletesen helyrehozták a dolgot.

Odaát a választás a Baileys créme brulée-re esett, fehércsokoládé espumával (ami egy krém/hab gyakorlatilag). Itt is egy tökéletes élmény érkezett, a brulée csodás volt a likőrös krémmel, el is fogyott egy szempillantás alatt.

A végén összesen 14ezret fizettünk, ami egyrészt teljesen jó ár, másrészt viszont nem feltétlenül érzem azt, akármilyen jó étterem is volt, hogy még egyszer vissza akarnék jönni (bár valószínűleg nem is erre van kitalálva). Ez az átlag gasztronómiánál pár szinttel feljebb van, és ugyan már érzem magam valamennyire azon a lépcsőn, hogy ezt is tudom úgy értékelni, ahogy kell, még mindig azt mondom, hogy van még mit gyakorolni. Azaz enni.

Ps: az utolsó képen pedig a vízbe esett busz látható, mely ki tudja már merre jár...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.