Jackfall borkóstoló

Ismét eltelt egy hónap, ismét egy roverprogram, melynek keretein belül most bort mentünk kóstolni, mégpedig a VinCE-n már látott Sidewayz borgalériába. A Rákóczi útról a Kenyérmező utcába fordulva nem is kellett sokáig mennünk, hamarosan odaértünk, majd lemenve az alagsorba meg is láthattuk a pincét, telis tele borokkal.

A kóstolás vezetője (és egyben az egész Jackfall alapítója) Bányai Gábor Botond volt, akin egészen egyszerűen látszott, hogy imádja ezt csinálni, és gyakorlatilag a szőlőnek és a borokért él. Nagyon durva tudása volt, melyből egy kis szeletet meg is kaphattunk most, más kérdés, hogy a tíz boros kóstoló végére az agysejtjeink mennyit bírtak ezekből elraktározni.

Megtudtuk, hogy a Decanter (melyet ismertem) mellett ők adják ki a másik borral foglalkozó újságot a Borigót is (melyet nem ismertem), valamint, hogy a Jackfall-t jakfallnak kell mondani, ami meglepetésemre Kisjakabfalva sváb neve volt. Ebből már ki is derült, hogy villányi borvidékről beszélünk, amit meg a Cabernet Franc szeret nagyon.

A három és fél órás kóstolón mindenki megkaphatta a kérdéseire is a válaszokat, engem főként a múltkor már említett kézműves borok vs. "nagyipari" termelésű borok érdekeltek, és itt végre kaptam is rá kielégítő választ. Ugye az alapprobléma az volt, hogy a kézműves borok rajongói szerint aki már bármi adalékanyagot is hozzátesz a boraihoz az már sarlatán, nem igazi borász, tűzre/jégre/pokolra vele. Nos, most kiderült, hogy mint minden éremnek, ennek is két oldala van (de szép közhely, mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet a szemem sarkában).

Szóval Gábor, aki ugye elég jól belelát mindkét oldalba, elmondta, hogy például ha jön a tanninevő baci, aki meg akarja zabálni a tannint, két dolgot lehet csinálni. A) hagyni, hadd tegye, ezáltal reszkírozni, hogy oda az adott termés, nem lesz jó a bor, aztán szevasz, ez ugye sem borászatilag, sem pénzügyileg (mivel bárki bármit is mond, ez nem egy non-profit szakma) nem kifizetődő. A b) variáció ezzel szemben az, hogy hozzáadunk ugyan egy kis tannint, de az viszont pont megvédi az eredeti tanninokat, mintegy védőpajzsot formálva, és gyakorlatilag a bacik ezt kajálják be. Így a káposzta is megmarad, és a kecske is jóllakik, és ennek a metódusnak én teljes mértékben igazat tudok adni. Szóval a két hónapos őrlődésnek itt a vége, lehet nyugodtan bármit inni, nem fenyeget a veszély, hogy "nem bort" innánk. Persze itt is van különbség gyártó és gyártó között, ugyanúgy vannak rossz minőséget, meg bort ezernyi adalékkal készítők is. Fontos látni, hogy nincs éles határvonal aközött, hogy ez már kézműves, az meg már nem, de mindig a józan belátásra kell hagyatkozni, és törekedni a lehető legtermészetesebb és jobb megoldásra.

Nagyon szimpatikus volt a kóstolónak már az első percben lefektetett alapelve is, miszerint nagyon sokat meg lehet tudni a borról kóstolással, és különböző módokon való elemzésével, de végtére is arra való, amire készült: örömet szerezni, és meginni. Ennek a fényében kóstoltuk le a következőket: Cserszegi Fűszeres, Zöldveltelini, Jackfall Rozé, Bakonyi Hárslevelű - Olaszrizling, Kékfrankos, etyeki Pinot Noir, toszkán Pinot Noir, Takler Merlot, Jackfall Cabernet Franc / Cabernet Savignon, 3 puttonyos Tokaji Aszú. A neveiket sikerült felírnom, kóstolójegyzeteket melléjük fűznöm viszont nem, már csak azért sem, mert egy kezemen meg tudom szerintem számolni hanyadik kóstolóm volt ez, és finoman szólva rámfér még némi "gyakorlás".

A beszélgetés tényleg mindenfelé kanyargott a szőlőindák mentén (dobáljatok meg egyforintosokkal), eljutottunk a pár bor után már közönségkedvenc degorzsáláshoz is a pezsgőkészítés világából; ez amúgy a pezsgősdugón leülepedett seprő eltávolítását jelenti (kilövetést jelent maga a szó).

Maga a pince is nagyon szépen meg volt csinálva, pult, körben a falon borok, középen az asztal, szóval tényleg minden alkalomra megfelelő lehet, ráadásul benn a nyolcadik kerület közepén nem mindennapi az ilyen.

A program tizenegy körül ért véget, ekkor már kapuzárás is volt, de szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy baromi jó élményt kaptunk ezzel a három és fél órával, amit ezúton is köszönünk a Jackfall-nak, Gábornak, ugyanígy Pepének a szervezést. Eztán átmentünk az Amigo rockabilly pubba (egészen közel a régi, Dohány utcai bázisomhoz), de ez már egy másik történet, mint az is, hogy miért kellett hazafelé fejvesztve rohannom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.