Bulletstorm

Az utóbbi időben újfent sikerült több időt eltöltenem játszadozással, mint amennyit kellett volna, de ennek eredményeképpen legalább kiderült az, ami valójában már öt perc után is nyilvánvaló: ez a játék brutálisan jó (no pun intended). A sztoriját még mindig nem tudom eldönteni, hogy komolyan kell-e venni vagy sem: áruló tábornok, a csapat fele meghal, mert a főnök egy bosszúálló alkesz, a megmaradó másik tag folyamatosan a beléültetett MI-vel hadakozik, a bolygó tele mutánsokkal, és óriási szörnyekkel - és ez csak az első fél óra történése.

Erősen látszik, hogy kik készítették a játékot: egyrészt ott az Epic, aki a Gears of War stílusát hozta, ugyanaz a monumentalitás, irreálisan izmos figurák, egyszerűen minél hatalmasabb megjelenítő-felületért zokogó grafika; másrészt pedig a People Can Fly, akit jól ismerhetünk a Painkiller nevű, zseniális játékból. Nos, erről az oldalról pedig a kreatív gyilkolás, és a zene érkezett, előbbi olyan szinten van kimaxolva, olyan (beteg) skillshot rendszerrel, hogy hosszú ideig nyomva a gammát sem unjuk meg; a muzsika pedig a már korábbról jól ismert hol heroikus, hol pedig zúzós metálos. Ha ez még nem lenne elég, a játékot nem fogjuk megunni, bár kipörgetni elég olyan 4-6 óra, de ez idő alatt sem a helyszíneket, sem az ellent nem fogjuk megunni, és ha még mindig többet kívánnánk, akkor is ott vannak még a dialógusok. Olyan szinten beteg poénok és párbeszédesk vannak a játékban, hogy az ember csak néz - a szlenget helyenként már-már egy újabb szintre emeli. Az utóbbi idők egyik legjobb újonnan megjelent gammája, Dead Space 2 után, Crysis 2 előtt kötelező. És még nagy valószínűséggel folytatása is lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.