Lakáskérdés

Arról már sokat írtam, hogy a Város Központjának nevezett Penthouseban tengetem mindennapjaimat, de ha már ilyen év eleji tervezgetős időszakban vagyok, akkor itt az ideje néhány szót arról is ejteni, hogy mik a perspektívák lakástéren. Közeli ismerőseim körében a következő szituációk állnak fenn: 1) kap egy lakást szülőktől, 2) összeköltözött valakivel, és közösen fizetik a lakáshitelt 3) albérlet 4) otthon (ez utóbbival egyáltalán nem is vagyok hajlandó foglalkozni, nőjünk már fel).

Az első menüpont kihúzva, erre ne is vesztegessünk több szót. Jelenleg a második opció is offos, egyrészt ilyen fiatalon kizárt, hogy bárkivel is összebútorozzak (oké, nem kizárt, de ahhoz azért kéne külsőleg-belsőleg valami rendesen, és manapság a nők ennek a tizedét sem hozzák sajnos). A harmadik lehetőség pedig az aktuális, fizetünk, van jó lakásunk, évente elmegy erre mondjuk 360 ezer (ezzel most kiderülnek a jóságos Johnny bácsi pénzügyi titkai, anyám segíts). El is vagyok így ezzel, csak ma valahogy elkapott a fless, és elkezdtem lakásokat nézegetni. Irgalmatlanul sok volt, úgyhogy leszűkítettem az 5. és a 6. kerületre (másnéven az elit placcokra, bár az 1-2-12 is az, de ha Pesten van az ismerőseid nagy része, nem akarsz Budán lakni), kábé 30-45 négyzetméter, és max 15 millió.

Így is akadt elég sok ajánlat, egészen jó helyeken, mind közlekedésileg, mind központilag. Nagy részük persze régebbi házban, de lássuk be, itt nagyrészt ilyenek is vannak, szóval amíg nem omlik a nyakadba, vagy valami vén fasz nem robbantja rád a gázpalackot, addig ez nem is gond (főleg ha vannak olyan terveid is, hogy vasárnap délelőtti afterokon akarsz technozenét baszatni). A tapasztalat így első ránézésre, hogy a kisebb, 30-40 négyzetméteres lakások már bőven elegek egy személyre, a jobbfajtákban van egy külön háló is (fejszámolás: nappali 15-25, háló 6-8, fürdő+konyhára marad 10, az meg úgy bőven elég; aztán ha van galéria is, az még jobb.

A sarkalatos pont az állapot, például fekafehér kockakő az előszobában (omfgno), ótvaros kád, fürdőszoba, konyha nem megfelelő nagyságú, felszereltségű, mállanak a falak. Ha veszek egy lakást az ilyenek annyira nem férnek bele. Megint más kérdés, hogy honnan lenne erre pénz. Vegyünk egy 13 milliósat, ott mondjuk felveszek egy tízéves hitelt (több ponton is reális lehet, nem sorolom most fel), akkor 35%-os kamattal (mondtam valamit, lehet, hogy több) 17,5 saccra, ami havonta lebontva 145000 havonta - na ehhez aztán már kell keresni srácok! 15 évvel 97000,és húsz évvel pedig 73000. Kis fejszámolás, havonta egy jó élettel elbaszunk olyan 150-200-at, ehhez kell még 73 kecóra, meg valamit félre is kéne tenni, mondjuk 250 nettó, és akkor semmi baj nem érhet. Az mennyi is? Közel fél milliós bruttó kereset kell. Nos, van akinek ez az ölébe huppan, mert jól haverkodik, én még sajnos nem ezek közé tartozom.

Idáig a számolás része, most jön, amihez már nem elég a pénz, gondolkodni is kell. Egy kibaszott kicsi lakásról beszélünk. Én elférek benne, csajom ha lenne, még talán, de ezen felül? Gyereket oda? No way. Ergo nagyobb lakás kell. És most kezd érdekes lenni a hányásos lecsó. Mondjuk veszek egy ilyet, mittomén, 28 évesen. Vegyünk egy közepesen szar szcenáriót, 15 évvel. Ennek vége 43 éves koromra. Azt még talán meg is élem, és megint többfelé bomlik a dolog. Odáig lesz valakim, akkor már gyerek is kéne asszem, fail. Nincs senkim, elvagyok faszán, bár azért nem biztos, hogy 35 évesen is egy pöcsömnyi lakásban akarok élni.

Különböző utakon tehát eljutottunk oda, hogy hamarabb lesz elégtelen a lakás, mint, hogy egyáltalán a miénk lenne, remek. Mit tudunk tenni. Kiadjuk, ha jó helyen, jó állapotban van, ezt nem lesz nehéz. Visszajön annyi, hogy a hiteltörlesztőt tudjuk fizetni, de mi még mindig nem lakunk sehol, nemhogy nagyobban, még ugyanekkorában sem. Mi legyen? Egy esetben változhat jelentősen a helyzet, ha én is keresek már, mint a fene, és mondjuk a velem lakó hölgy is hoz annyit haza, hogy be tudjuk pörgetni a varázsdisznót, amely röfögve ontja magából a pénzt. Amúgy, lássuk be, szarban vagyunk ha lakást veszünk. Ezen a ponton pedig várom mindenki véleményét, hogy az itt leírt eseménysorozatból hogyan hozza ki azt, hogy milyen jó, ha az embernek van saját lakása. Leszarom az egyéb, hú nekem volt, kaptam, és dejó, meg a hasonló véleményeket, mivel nekem az kibaszottul nem realitás, ez az. És szerintem még másoknak sem, maximum nem merik beismerni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.