Régi sztorik - Hetedik rész - Szilveszteri történet 2

Kevesen tudják manapság az Utolsó Éjjel eljövetelét várva, hogy ezelőtt is volt egy blogom, amely körülbelül 3 évig húzta (2005-2008), de még kevesebben tudják (na jó, csak egy fél gimnázium), hogy előtte is írtam ám mindenfélét, többek között a kedvenc underground suliújságát is a No.1 rózsadombi gimnáziumnak. Többet ezzel kapcsolatban már igazán nem mondhatok, mert már így is gyorsan meginduló kommandókat vízionálok lent az utcán, melyek csak rám várnak...

A lényeg annyi: mostantól péntekenként régi sztorik, írások jönnek, melyeket jó eséllyel még senki sem olvasott online, csak papíron. Ez János története.

Az előző rész tartalmából...

…Másnap délután elindultunk hazafelé. Az utunk első fele busszal Sárbogárdig vezetett, ahol is várnunk kellett egy csöppet a vonatra. Itt, jobb híján beültünk a restibe (kihelyezett Multifilter rovatunk következik, tessék figyelni!). Itt először kávét vettünk, amit utána meg is bántunk, mivel a kávét először egy termoszból öntötte ki a nő két kétes tisztaságú, oldskul üvegpohárba, majd bevágta a mikroba és megmelegítette… Hát, ittam már életemben jobb kávét is… Aztán gondoltuk, mivel volt még pénzünk, hogy együnk is valamit, vettünk egy zacskó burgonyaszirmot… az is érdekes volt. Gondoltuk rosszabb már nem jöhet, kipróbáljuk hát a kávéautomatát… és lőn, kábé ugyanolyan minőség volt, mint a restiben kapható. Itt meg is untuk az egészet, és inkább kimentünk a pályaudvarra denkelni.

Végre bejött a vonat is, felszálltunk rá, és elindultunk Budapest felé. Addig rendben is mentek a dolgok, amíg nem jött a kalauz. Ugyanis mindannyian retúrjegyet vettünk, de volt akinél vagy nem volt diák, vagy a jegye már nem volt érvényes aznap, mivel még tavaly vette, és 2004-ben már más szabályok érvényesek (egészen pontosan, hogy Simon 33%-os jegyét nem akarta elfogadni hétköznap, mivel az 2004-től már csak hétvégén érvényes). A kalauz pedig nekiállt gecizni, és szó szerint egy órán keresztül (vagy még több ideig is) ott basztatott minket, hogy na most mi legyen, mit csináljunk, meg hogy ő megért, de neki ez a munkája…

Megállókban kedélyesen leszállt, utána vissza, és onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. A Csigi pedig még elő is húzott portékás kis tarsolyából néhány kiváló hasonlatot, mint például, hogy ez olyan, „mint amikor a boltban veszel 20 deka párizsit, és otthon kiderült hogy romlott”, szóval a hangulattal nem volt gond, sokkal inkább azzal, hogy a kaller kijelentette, hogy ez alapból 7 rongy lenne (ami persze nem volt nálunk), sőt ha nincs, akkor rendőr + 7 rongy, plusz még 7 rongy már nem is tudom miért, szóval így lazán 21 rongyot akart velünk kifizettetni, egy ilyen marhaságért, ami elég nagy kibaszás az utasokkal, hogy 31-én megvesz az ember egy jegyet, és másnap már nem érvényes, röhej…

Végül meggyőztük a kalauzt, hogy erről tényleg nem mi tehetünk, a MÁV van elbaszva, és megúsztuk 21 rongy leperkálása nélkül… ez volt a szerencse, mert különben elég nagy szarban lettünk volna… Ennyit a MÁV-ról…
Szóval ennyi volt dióhéjban, remélem mindenki levonta belőle a hasznos tanulságokat, és talán segít néhány olyan kellemetlen dolog elkerülésében, mint amilyenekben nekünk volt részünk…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.