Adventi vásár - Bécsben jártunk 2. rész

Kóboroltunk az utcákon, és szépen lassan úgy éreztem, hogy a töltöttség hetven százalék, és nő. Időközben kijutottunk a Rathausplatzhoz, előtte volt egy meki, ahol próbáltam intézkedni, de annyian voltak, hogy el is ment a kedvem az egésztől, szóval mentünk tovább. A bécsi adventi vásár. Ezrek vannak oda érte, és végre ott. Úgy lehet elképzelni, hogy van a Városháza, ami eléggé impozáns, nagy építmény és előtte háromszor a Vörösmarty téri vásár, több fénnyel, és több emberrel. Mivel eddigre már derekasan kezdett esni az eső, gondoltunk jöhet a puncs: 3,5 euró volt a pia, és kettőfél a pohár (vagy fordítva); ezért járt két deci almapuncs nekünk. A pohár nagyon szép kék dombornyomott volt, jött is haza velünk, a puncs is fasza volt. Amúgy volt kaja, a szokásos mindenféle (és igen, a lángos kezdi bevenni Bécset), valag édesség, meg a szokásos bizsus szarok. Jópofa, de annyira nem voltam elájulva, ilyen itthon is van, max kicsiben, de ez a lényegen nem változtat.

Tovább is álltunk, egy kisvonat majdnem átgázolt rajtunk, jött a Parlament, a Volksgartenbe nem mentünk be, a váron keresztülhaladtunk (elég szomorú volt, mert az amúgy össze vissza kocsikázó fogatok, rénszarvasnak öltöztetett lovakkal itt is voltak, de az egyik jószág kidőlt: közösen reméljük a szerkesztőségben, hogy szegénynek nem esett baja). Utána visszaértünk az Opera felé ahol most már beálltunk a még mindig fennálló sorba a Sacher cukrászda elé, ahol szigorúan poroszos katonás beléptetés történt (két főre? ide-oda-amoda menjél, az ajtót csukd be, a belsőt is, mert bejön a hideg), és a kabátok lerakása után helyet is tudtunk foglalni. Berendeltük a két tortát, valamint és kértem egy kávét is.

Nos a torta valami egészen kiváló, finom tejszínhabbal, engem megvettek kilóra, tudnék ilyet mindennap enni. A kávé hasonlóképp finom volt, bár nem annyira volt erős, mint öt éve, amikor is kitekerte a nyakunkat, és a következő tizenkét órában kipattant szemmel bolyongtunk mindenfelé. Viszont ha már kávé, akkor jött a csoki is (nem az Üvegtigrisből), szóval gondoltam betesztelem a fajanszot. Kimenve óriási mellékhelység tárult a szemem elé, és gyorsan be is próbáltam az egyik slotot, itt készült az alant látható fénykép, melyen a szerző igen boldog, hogy nem robbant fel korábban, és mindenkit hasonló sikerélmények elérésére ösztönöz. Remek momentum volt, hogy a vécépapír négyrétegű (ilyet csóró balkáni gyerekként nem láttam még), hoztam is egy keveset szegény, itthonrekedt bajtársaimnak a csecsniai körülmények közé. Egy szó, mint száz: érdemes élmény volt.

Egy dolog húzta csak le a hangulatot: kifelé derült ki, hogy igaz, hogy jó szőke cica a ruhatáros, de milyen lúzer dolog már az, hogy a kabát visszakapásakor kell két eurót fizetni? És ha én eltortázom az összes pénzem, akkor mi van? Ingujjban rohangászhatok egy bankautomatáért? Ez eléggé csúnya dolog volt, szóval a vécé okozta örömöt ez ki is nullázta. Szerencsére odakinn már nem esett, így szépen vissza tudtunk sétálni a pályaudvarra, ahol már benn is állt a busz. Kevesen tudják, de ahogy felszállunk, a balra rögtön első két ülésnél a legnagyobb a lábtér (ellenben ott nincs kis tartó, fogas, valamint fülesbedugó előttünk, szóval consider it). Óra szerint tízre haza is értünk, közben megnéztük az Angyalok és démonokat, amit időközben angolul be is rendeltem, könyv formájában.

Jó volt a bécsi út, de kábé ennyi volt a városban, nem több. Meg lehetett volna még nézni a fentebb felsorolt, amúgy zárva lévő boltokat, a schönbrunni kastélyt, az állatkertet, a Prátert, és ennyi. Azt sem éreztem különösebben, hogy ezen felül még túl sok időt el szeretnék tölteni ebben a városban, ami szerintem azért volt, mert szemben az öt évvel ezelőtti élményekkel, mostanra már jártam egy csomó más helyen is, és azokhoz képest, ez kábé ugyanolyan szürke, mint itthon. Persze azért egy jó bécsi szeletet beverni mindig kiváló. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.