A nagy iPhone 4 teszt - Második rész

Az első rész alkalmazásai után tehát nézzük meg, hogy milyen játékok érhetőek el a telefonra. Már az AppStore főmenüjében van nekik külön kategória, és az almenüben is teljesen külön van bontva alkategóriák szerint is, kiemelve az iOS 4-re készülteket, stb. Ennek másik nagy bizonyítéka a Game Center, mely olyan ügyes, hogy megkeresi neten a friendeket, és bizonyos játékokkal pl ezen keresztül is játszhatunk.

Kezdjük a sort a Need for Speed Shifttel, ennek is a demóverziójával. Kellemesen játszható, az irányítás is jó, az egésznek a kivitelezése azt mondom jó, mégsem éreztem úgy, hogy kéne a full verzió is...

Ezután jött a sorba a techdemo jellegű Mike Capps-féle Epic Citadel. No, ettől viszont el kell mondjam, néztem szépeket, mert a grafikája tényleg lélegzetelállító. Az irányítással voltak még kisebb gondok, főként az érzékenységgel, de a grafika, a hangok mindent kárpótoltak. Így nem sok játék néz ki, az tuti. Kötelező.

Ezután jön a Gangstar című GTA-klón, már amennyire meg tudtam állapítani, a hangulata meg a menüje ennek is jeles, de sajnos a játékról és a grafikájáról már nem lehet mindezt elmondani. Kissé nehézkes volt az irányítás, úgyhogy bevallom őszintén túl sokat nem is nyüstöltem.

Mondhatjuk, hogy tökéletes időpontban kaptam meg a telefont, hiszen rá két napra jött ki az Angry Birds - Halloween Edition, 45 új pályával, és speckó, Halloweenre átírt zenével, menüvel, mindennel. A játék amúgy is nagy kedvenc, de így meg főleg ütős volt, elég csak meghallgatni az orgonára átírt témát. A pályák az eddigiek közül talán a legnehezebbek, sokszor iszonyat sokat kellett trükközni és próbálkozni a túljutáshoz, mire sikerült. Abszolút megérte azt a 0,8 eurót, amibe került.

Legvégül pedig a a talán még ennél is nagyobb sikert arató Cut the Rope az, amiről írnék pár szót. Ez a játék egyszerűen olyan hihetetlenül cuki, hogy arra szavak nincsenek. Az alaptörténet az, hogy kapunk egy dobozban egy bébiszörnyet (sárkányt?), akit meg kell etetni nyalókával, csakhogy a hamika eljuttatása a szájáig bizony nem olyan egyszerű. Mindenféle tekerők, csavarók, fújók, sokkolók, pókok, és hasonló dolgok nehezítik meg a célbajuttatást. Már csak ez alapján is fasza a dolog, mert a gravitációval nem egyszer kell játszani, de a szörny, az valami beszarás. Táncol, a szájára mutogat, ha nem sikerül szomorú lesz... egyszerűen az összhang létrehozza a letehetetlen játékot (még ha néha oda is kúrná az ember idegességében a földhöz a telefont, mert már megint megette a pók/kiszúrta a szög/leesett a földre).

Ezek a gammák voltak azok, melyek az elmúlt két hétben átsegítettek az unalmas, kis bezárt szobában töltött perceimen, most pedig következzenek befejező írásunkban az egyéb, eddig kimaradt dolgok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.