Populáris

D. hazafelé ment, és mocskosul szar kedve volt. Most tetőzött be az egész napi szarhalom - mit halom, folyó, folyam, tenger, óceán - ami körbevette. Körbenézett az izzadt melltartók, és rövid szoknyák tengerében, de ez is csak irígységgel töltötte el. A felszínességet utálta, annál pedig jobban, csak önmagát. *********t olvasott, így aki rápillantott, rögtön láthatta, hogy a mai modern pop és médiakultúrával mennyire képben van. Persze ez sem a jó hangulatát emelte. Végre elért a leszállási ponthoz. Betért a boltba. Gondolkozott, hogy mi a faszt vegyen, közben a vörösvérsejtekről dúdolgatott egy közismert dalt. Ettől sem lett vidámabb. Párizsi, kenyér, hering, paradicsom, óvszer, sör. Egy modern agglegény éléskamrája - ez lehetne a kép címe, ha valaki megfestené. Hazament, de mire odaért, elment a kedve mindentől. Pizzát rendelt, karibit. Közben nézett valami sekélyes pornót - a megosztókra esküdött, nem a DVD-s filmekre, ember, 2010 van - aztán amikor megjött a pizza, megnézte hogy a vízirendőrséghez áthelyezett nyomozó hogyan bírja a kiképzést. Ettől sem lett jobb kedve, úgyhogy fogta magát, és lefeküdt aludni. Egy nap az évben, egy év az örökkévalóságban. Ez legyen majd a fejfán is - kérte, és bontott egy sört, mert attól jobban fogja érezni magát. Nem. Vagy mégis...?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.