Vannak olyan dolgok, amelyekkel én sem dicsekszem, ilyen például a múlt heti eset. Vettem csirkét, egy pohár joghurtba beleküldtem egy kis aprított fokhagymát, meg koriandert, aztán ebből lett a pác. Minden remekül zajlott másnap reggelig, amikor is a grill azt mondta, hogy én ezt a pácolt húst bizony ezt nem kedvelem. A csirke azt mondta, hogy én ezt a grillt bizony nem kedvelem. Stirlitz azt gyanította, hogy a hús, és a grill is egy kurva, és lőn: le is ragadt ám rögtön, paff. 

Így is lett, kezdéskor mondta, hogy csácsáá, aztán én meg már csak a fogyasztáskor jöttem rá, hogy egy minimális hatása sem volt ennek a joghurtos genyának a húsra. Az íze 100% természetes maradt, ami jelen esetben nem éppen előny volt; szóval alapvetően ott álltam a nyakamon egy kiló csirkével, és tűnődtem, mifaszt kezdjek vele. Mondtam, velem aztán nem baszol ki, ráküldtem még steak-fűszersót, meg egy hadseregnyi borsot daráltam, ha már lúd (csirke), legyen kövér. 

Így pihent még két napig, mert ezek után időm aztán végképp nem volt megsütni, amikor is szombat este hazafelé a hallgatóbarát főiskoláról megszületett az ultimate recept, hogy ezt az elbaszott husit hogyan lehetne rendbehozni. A távol-keleti konyha alaplépéseit használtam, ilyetén módon sikerült valami fogyaszthatót alkotni. 

Wokot fogtam, bele olaj, ebben nagy lángon 5-6 gerezd apróra vágott fokhagymát, hopp beledobtam. Rá a hús, 75%-os sülésig go, már itt locsolgatva szójaszósszal, és szezámolajjal okosba. Rá egy zacskónyi fagyasztott wok, vagy akármilyen zöldségkeverék, erre is szója, meg Erős Pesta, meg igazából amit még akarunk; majd a végén előre kifőzött spagetti tésztát (al dente madafaka!) toltam rá, és néhányszor összeforgattam vele. 

A kaja jó lett, az ízesítők megadták az alaphangulatát. A hús nem lett puha, de alapvetően nem is túlzottan rágós, csak sajnos hozta magával az örökséget; azonban még mindig jobb ez, mintha csak úgy meg kellett volna szabadulni tőle (viszont kaját meg alapvetően nem dobunk ki). Szóval a reziduális konyhaművészet felibe-harmadába megvalósult, nekem meg lett kétnapi kajám.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.