Tanulnom kellene, de nem bírok. Egyszerűen hullámvölgy, depresszió, mélynyomat, sávszélesség-csökkenés, vakfolt. Baszkodom még kicsit a gépemet, aztán vezeklésképpen lefekszem a kibontatlan díványra. Az ágyamat egyrészt úgyis elfoglalják a tankönyvek, másrészt meg a kutya mindenemet, egy kis kényelmetlenség sosem árt. Ahogy az utca felé fordulok, az ablakon sosincs lehúzva a redőny. Nézek szembe, de ott semmi sincs, még a lányok sem vetkőznek, föntebb viszont ég néhány lámpa, melynek fénye kiszűrődik az amúgy gondosan elfüggönyzött ablakokon. És meglátom, hogy valaki néz. 

Elsőre el sem akarom hinni, visszafordulok, becsukom a szemem, aztán idegesít, és újra kinyitom. És még mindig ott van. Azért ne baszakodjunk már velem- gondolom, és odamegyek az ablakhoz. Valahogy rossz érzés önt el, mert érzem, hogy ez nem normális, este tizenegykor mi a faszért bámul ki valaki az ablakán a harmadikról, hogy engem spottoljon? Illogikus. A maszk leginkább egy őrült bohócra emlékeztet, de mindemellett érezhető, hogy nem csak úgy a semmit vizslatja, vagy a kopogós csajokat lesi az utcán; nem, rám figyel. 

Anyáddal fogsz te szórakozni, hozom a kamerát, lehet, hogy nem működik a FireWire, de a miniDV felveszi, aztán majd mész te a...- de mire ideérek a gondolatmenetben, valamint ezzel paritásban az ablakhoz, már nincs ott senki. Két dolog lehet, vagy ennyire az agyamra ment a (nem)tanulás, vagy most engem kőkeményen szívatnak. Utóbbi mellett döntök, kamera vissza, díványra le. Mielőtt kényelmesen belefúrnám a fejem a párnák közé, azért a kíváncsiságtól vezérelve még egyszer kikukkantok... és ott van, bassza meg! 

Kezdem elveszteni a fejem, noha racionálisan nézve semmi okom rá. Amíg nem lő át egy Scud-rakétát, vagy lesi ki a jelszavamat a gépemnél, igazából azt néz, amit szeretne. Elméletben. Gyakorlatban viszont a privát szférámnak baszik ezzel keresztbe, úgyhogy gyorsan a kirekesztés mellett döntök, és lehúzom a redőnyt. Aztán nézzél faszkalap, amit szeretnél. 

Reggel persze hála a lehúzott rólónak, semmi fény sem szűrődik be, és csak a belső órám ébreszt, persze az is szarul. Negyed órám van, hogy kiérjek Békásra, hát szevasz időutazás. Kicsit kóvályog a fejem is, mert éjszakára a maszkos majomnak köszönhetően elfelejtettem kikapcsolni a kályhát, és túlságosan meleget csinált. A gyárakban meg kapcsolják lefelé az első meg második kategóriás fogyasztókat; egy kis dőzsölés a nehéz időkben is belefér, nemdebár, uraim? Ahogy húzom fel a redőnyt, már el is felejtkeztem barátunkról, aki viszont változatlanul ott áll, és néz. 

Ekkor jut eszembe, hogy mi van, ha csak egy nyomorult bábu az, amitől én halálra parázom magam, aztán ha ezt elmesélem bárkinek, az meg kiröhög. Épp ez a teória motoszkál a fejemben, amikor is a bábu (meg a nagy lófaszt bábu!) a fejéhez nyúl, félreérthetetlenül a saját kezével, és megigazítja a maszkját. És ott érzem, hogy az, hogy nem mentem be vizsgázni, csak a kezdete az elbaszott történetnek... 

Gyorsan lepergetem a lehetőségeket, bárki ide/kihívása nem pálya, mert mire ideér, a pöcsfej már rég bemegy az ablakból, szóval ezt csak személyes illetőség útján lehet lerendezni. Fogom magam, felöltözök, és elmegyek, azaz csak a szomszéd házig, ahol is pont akkor jött ki valaki. Két legyet ütök egy csapásra, amellett, hogy bejutok, meg is kérdezem tőle, hogy ki lakik a sejtett helyen, hivatkozva arra, hogy régi barátomat keresem, és csak így adta meg a buta a címet, telefonját ellopták, tökmindegy. 

Ahogy belépek, látom, hogy a ház sokkal régebbi belülről, mint az a külső állaga alapján sejteni lehetne. Segítség volt, hogy az adott szinten a sarokban csak egy ajtó van, szóval odamegyek, és becsöngetek. Őrült ötlet, főleg ha tagadják majd az egészet, de akkor is jó már az elején 1v1 lejátszani az ismerkedős szekciót. 

Egy szép szőke lány nyit ajtót, és szó nélkül fejbelő egy Magnum .357-essel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.