Miért menjünk reggel a Rákóczi téri piacra?

A Rákóczi tér fel van túrva, minden sarkon áll egy... rendőr!

Jósa Dani cimborám még anno a Julianna-majorban lévő első cserkésztáboromon osztotta meg azt a nagyszerű rigmust (sok mással egyetemben) a többiekkel, amit hogy mondjam... a vezetőség annyira nem értékelt. But I digress, szóval. A Rákóczi tér fel van most is túrva, hiszen építik a néttyes metrót, ellenben röhejes, mert az idők hírének köszönhetően kábé arra van a legkevesebb k.

Johnny Posh egy átdorbézolt éjszaka után reggel hazafelé tartva némi élelmiszer után nézett. Szabadnapja volt a gyárban, így annak még a közelébe sem akart menni a Csarnokba, amikor is beugrott neki, hogy hoppá - hiszen a címben említett helyen is van egy kisebb csarnok! Megigazította fekete nadrágjához és Fafölde felsőjéhez színben rímelő fekete szegecses bőrövét (csak hogy pont a megfelelő mértékben látszódjon a baszomnyi övcsat, mely hogy-hogy nem, egy B-betűt formált). A piacot először a főbejárat felől közelítette volna meg, de az -aztaba...- zárva volt.

Próbáljuk meg tán az oldalsó bejáratot, gondolta Johnny, és lőn siker! A lengőajtón túl pedig ott volt maga a piac. Mielőtt bármit is leírnánk róla, tudni kell, hogy igencsak kis helyről van szó, nincsenek olyan hatalmas méretek, mint a Lehel, vagy épp a Fővám téren. Van egy főfolyosó, ebből három megy el keresztbe, egy kicsit kacskaringósan a pultok között. Sajtos, zöldségesek, hentesek, egy halas, és a kis büfék, és olcsó cuccokat árusító boltok.

Amikor belépett, elsőként az orrát megcsapta egy illat, mely később sem távozott. Ez az olcsó hamburgerhús illata volt, mely mindent dominálva szállongott a reggeli levegőben. Johnnynak eszébe jutott, hogy tegnap este óta ő sem evett túl sokat, de visszafogta magát, hiszen a hasonló burgerekkel nagyrészt nem volt eddig szerencséje (értsd: szinte mind szar). Egy középkorú nő egy lángost tömött magába szinte rögtön a bejáratnál - hová jutottunk?

Bárhová is ment Johnny, az illat elkísérte. Büfésor itt, boltsor ott, körülötte zöldség és gyümölcsárusok, a túloldalt pedig középen szerény kis pultokon árulnak olyanok, akiknek szemmel láthatólag csak kevés (ámde talán annál hitelesebb) termékeik vannak. Hősünk nagyon szemezett egy üvegelt gyöngyhagymával, de visszafogta magát - majd legközelebb.

Amire ki kell térni, az mindenképp egy hentes, amit ha a főbejáraton jönnénk be, az első lenne balra a sarkon, kis kukucskálsó kiadóval. Itt olyan füstös ízű kolbászt (szeletelt) lehet kapni, amilyennel Johnny máshol még nem találkozott, és ne térjünk ki arra a kellemetlen dologra sem, hogy felvágottban minden bizonnyal lenyomja a Csarnokot (nem bizonyított). Amit viszont nem szabad, és my man, Johnny is tudta ezt (sajnos a saját kárán), hogy a halasnál nem érdemes vásárolni (mondjuk már a Csarnokban is szopta be ezt).

Bejöttünk főbejárat, jobbra járaton indulunk - sajtos, ami bár nem veszi fel a versenyt a legendás Csarnok-főbejárat-jobbra sajtos-nagy a sor üzlettel, de azért korrekt cuccok van, igen olcsó áron. Ezen felül még találunk a korábban említett kajásokon kívül (amiket egyszer, ha nem lesz sem vizsgaidőszak, sem semmi, akkor Johnny is ki fog próbálni, kockáztatva, hogy elkap valami szuper gyomorrontást tőle), illetve az olcsócuccos is jópofa. Az tuti, hogyha tehetné, többször is jönne ide yours sincerely, de mivel azért ez kiesik, csak az ilyen extra alkalmak jönnek szóba.

Kifelé menet, és utána még fél napig az olcsó hamburgerhús illata még mindig ott volt az orrában. Vissza kell menni, hajtogatta magában a Jack Shephard-i mondatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.