A mai bejegyzés úgy született, hogy a vizsgám előtt másfél órával rájöttem, esély nélküli, hogy én ezen átmenjek. Konkrétan néztem a mintazh feladatait, és egyiket sem tudtam volna megoldani. Ciki, nem ciki, ez van. Viszont, a társadalmi hasznosság szempontjából mindenképp kell valami munkát végeznem, így jutott eszembe az obskurus téma: a WC-deszka.

A kérdés a következő: miért van az, hogy sokszor a férfiak lepössentik a deszkát, ha le van hajtva, amúgy pedig csont nélkül landol a fáradtolaj, ha fel van hajtva. Jogosan merülhetne fel az is, hogy miért pont deszka, hiszen már régóta nem fából van (mondjuk ott lehetett a kemény, ha lehugyozod, és beleissza magát...), de ezen vizsgálódás nem ezen cikkünk témája, mint ahogy az sem, miért porcelán a fajansz.

A lehető legjogosabb és legegyszerűbb megoldás az lenne, hogyha holmi pszichológiai maszlaggal rákennénk arra a dolgot, hogy tudják, hogy le van hajtva, és a bal hipotalamuszban lévő visszatartó rekreációs pisideg miatt már csak azért is azt kapják telibe, bla-bla-bla. Na ezt felejtsük el, nem azért vagyunk itt, hogy hasonló gyenge dumákkal parasztvakítsunk.

Először számítsuk ki a területet. Mivel nagyjából ellipszis alakról beszélünk, így a jól ismert képletet fogjuk használni, miszerint a*b*pi. Nálunk az a a nagytengely, b a kistengely, és mivel két dimenzióban vagyunk, így a deszka közepétől fogunk mérni. Az értéke 30*34*3,14, ami  3202 cm2. Ha azt vesszük, hogy egy apró cseppecske elfoglalhat 1-5-ig terjedő számú négyzetcentiket, máris hatalmas veszélyben érezhetjük magunkat, kivéve ha nem számolunk tovább.
32*35*3,14=3516. Ez az a szám, amit akkor kapunk, ha magának a porcelánnak vesszük a kerületét. Láthatjuk, hogy egymásból kivonva a kettőt kapunk 300 négyzetcentimétert, tehát ennyi az aktuálisan veszélyeztetett terület. A teljes felületnek a 8%-a ez, feltételezve, hogy azért még beletalálunk a wc-be (éppen ezért számoltunk középértékes kerületet, amúgy meg nem tökmindegy? ennyi erővel hugyozhatnál a wc-kefe tartójába is, mint valaki a Berlinerben anno).

Tehát kb. egy tized az esély arra, hogy mellétrafálsz, mint hogy a mélységes kút elnyelje az aranyesőt. Akkor mégis miért történhet meg eme kellemetlenség; illetve hogyan tudnánk ezt elkerülni? Az egyik lehetőségünk, hogy gépkocsivezetői kifejezéssel "ráállunk" a klotyira, olyan közel húzódunk, ahogy csak lehet, és középre célzunk. Utóbbi a 95% benntartásához, előbbi pedig a kezdeti és a végstádiumban lévő renyhesugaras eresztéshez adnak elkerülési lehetőséget. A másik megoldás hasonló ehhez, csak ott egy kiegyenlitő-mozgás is bevetésre kerül a cél elérése érdekében. Persze van az úgy is, amikor mindez eszünkbe sem jut, csak kapáslövésből megy a téma, és úgy sem történik baleset. Az évek és a tapasztalat ugye...

Legvégső esetben pedig hajtsuk fel azt a rohadt tetőt, és ne érdekeljen, aki hisztizik emiatt. Úgyis lehajtja, ha mi netán elfelejtenénk.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr551139285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása