Tudvalevő dolog, hogy a kilencedik kerület Bakáts tér közeli része elég jól el van eresztve gyrososokat tekintve, hiszen egységsugarú körön belül találunk bőven büféket, ahol jól tudunk lakni. Mi testületileg eddig az Ördögöt támogattuk. Ez a kódneve annak a helynek, ami abban az utcában van, ami kifelé vezet a körútra a Mester utcához, onnan is az előbbit (mivel kettő van közvetlenül szinte egymás mellett). 

Ott elég sok gyros-készítővel találkoztunk, ezek között volt a már megboldogult Sehere(se)zádé arab csávója, de volt ott egy öregebb ember is... és persze az Ördög. Az Ördögöt onnan lehetett felismerni, hogy olyan szinten csípősre csinálta a cuccot, hogy az embernek a szeme is keresztbe állt (és ez még csak az a scenárió volt, amikor nem kértél bele csípőset). Ezt leginkább akkor tapasztaltuk, amikor hajnali egykor visítozva ugráltunk a Bakáts téri templomkertben, lévén megzuttyantotta kicsit a kanalat. 

Sajnos a hely az utóbbi hónapokban annyira megromlott, hogy már egyáltalán nem is megyünk oda: mócsingos lett a hús, hozzávalók elsilányodtak, tehát mi is leépítettük az odajárást. Ez egyben azzal is járt, hogy a gyárhoz közeli gyroslehetőségek így kifújtak. Ezidáig. 

Próba szerencse alapon tértem be a címben említett helyre, a Lónyay utca 62 alá, ez már majdnem a Boráros felőli részen van. Belépve elsőként ami mellbevág az a hatalmas hőség, és a magyar szó szinte teljes hiánya. Egy hatalmas gyrosnyárs fogad, mely mögött lobog a tűz, mellette egy hatalmas, óriásoknak való kontaktgrill, és a háttérben pedig egy pizzakemence. A pultban amikor ott jártam, ketten voltak. Egy testesebb és egy másik arab vagy török nyelven beszélő ember intézte a dolgokat, mellette pedig szintén hasonló nemzetiségűek faltak az állópultnál. 

Már itt megragadott az egész autentikussága, ami csak akkor fokozódott, amikor az egyikük folyamatosan zöldségfasírtokat sütött, és azokat osztogatta grátiszként a sorban állóknak - egyrészt a vendégszeretet ilyen megnyilvánulása tök jól esett, másrészt meg azért hasonlóban nem sok helyen van részünk, lássuk be. Amit pedig még nem is említettem, az a háttérben szóló keleti zene, ami szintén olyan feelinget nyújt, mint ami a filmekben szokott lenni. 

Azért ejtsünk szót a gyrosról is, amiből a sima 550 volt, normális pita, a hús hibátlan, háromfajta öntet, a csípős sem olyan, ami kiveri a szemed, ízletes az egész, egy kis remek füstös felhanggal - egyáltalán nem csalódtam. Lehet kérni extra gyrost is 750-ért, legközelebb szerintem majd ezt fogom kipróbálni, hogy mit is takar. Pizzát is lehet kapni olyan ezres környékén, és elnézve az eddigieket, arról sem hiszem, hogy különösebben rossz lenne. 

Végül le kellett vonnom a konklúziót: ha mostanában gyrost fogok fogyasztani, azt minden bizonnyal itt fogom tenni, mert mind kiszolgálásban, mint minőségben, ár/érték arányban ez tökéletes hely. Az Ördög meg le van sajnálva, ha csak ennyit tud.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.