Mikor szoktál le?

Már másodszor megy le az utóbbi napok legértékesebb szerzeménye, Tommy Four Seven Primate című albuma, most is a Ratu került sorra. Épp felszereltem a szúnyogháló-rögzítő szart, és most várom, hogy fixálódjon. Hazafelé mindemellé az jutott eszembe, hogy az utóbbi idők egyik legnagyszabásúbb dolga az volt, hogy gyakorlatilag kussban, de egyharmadában már leszoktam a dohányzásról, fullosan. Az oldalt látható bagóleső counter éppen 134 napon áll, és mivel Petivel azt beszéltük az egyik afteron, hogy azért várjuk meg az egy évet, amig nem dohányzom, így nem is kiabálhatom el a dolgot.

Visszatekintve láthatjuk, hogy olyan 2002 körül szokhattam rá a dohányzásra, még gimiben, készülve a Nagy Kilencedikes Osztálykirándulásra. Először persze szivarkákkal kezdtük, utána pedig jött a cigi (ünnepnapokon Djarummal). Innen kezdődött a napi háromnegyed-egy doboz cigi, majd először egy egészségmániás-baromság miatt kezdtem el leszokni 2006 tavaszán-nyarán. Ez el is tartott 2006 őszéig, amikor is az akkori aktuálisnak sikerült pár nappal szülinapom előtt kibasznia (hello Ernike), úgyhogy én meg azzal a lendülettel a cigimentes elhatározásomat dobtam a sutba, és az erkélyen elpippantottam a dugicigiket (még jó, hogy voltak).

Innentől újra elkezdtem cigizni, általában volt nálam, de különösebben csak bulik és kocsmázások alkalmával került elő, napközben csak ritkán. Erre tett rá egy lapáttal amikor bekerültem a legendás Zeg-Lenti-Ó utca háromszög által definiált társaságba, és simán elpattant két doboz cigi is egy buli alkalmával. Tavaly évvége felé kezdtem el tűnődni azon, hogy ennek mi értelme is van, azon felül, hogy bulik után két napig fulladozom, és tönkrebassza a tüdőmet, még ha csak periódikusan is. Persze jött a para, hogy jajj, akkor nem lehet annyira szocializálódni, ha van külön cigis és nem cigis hely, meg, hogy akkor hiányérzet lesz a buliban baszatás közben, stb. Ezek utólag mind kiderült, hogy hülyeségek, és mondvacsinált indokok, a buliban simán jól elvagy cigi nélkül is (tudom, ha nem akarsz komolyan leszokni, akkor ez hihetetlen), valamint ha a többiek mennek cigizni, te is mehetsz nyugodtan, senki sem harapja le a fejedet.

Mindezeknek még nem voltam tudatában 2011. január elsején 19.30-kor, amikor is elszívtam az utolsó szálat a harmadik dobozból az újévi 24 órás agyvesztés végén. Azóta bizony egy kibaszott szállal nem gyújtottam rá, és tekintve, hogy nagyon sokszor csak a szám jár (oké, néha a kezem is), ez akárhogy is nézzük, szép teljesítmény. Annyit elárulok, hogy egy kőkemény indok nélkül (miért nem akarom én ezt csinálni többet) nem fog menni, szóval ha te jólérzed magadat cigizve, akkor ne is próbálj leszokni, egyrészt nem fog menni, másrészt pedig felesleges is. Engem nem zavar a dolog, és amig téged sem, semmi probléma nincs ezzel.

És, hogy mi volt az én indokom, amire a kitartásom fekszik? Lehet találgatni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.