Veszprémben tért vissza a színpadra a Hiperkarma az október 31-i lemezbemutató egyetlen bemelegítő buliján.  Nem kis esemény ez, mivel Bérczesi Róbert az ezredforduló táján két olyan korszakos lemezt tett le egymás után az asztalra, melyek egy teljes generáció szívébe lopták be magukat.

ue20141024_233510.jpg

A Hiperkarma 2007-ben tűnt el először a közönség elől. Bérczesi néha még előkerült egy-egy rosszabbul sikerült egyszálgitáros fellépésre, de csak 2011-ben hozta össze újra a Hiperkarmát. A kissé eltérő felállásban az akkori koncertteljesítményük és hangzásuk sem volt az igazi, arra viszont mindenképp jó volt az a néhány hónap, hogy az új Petőfi-generáció is élő bandaként ismerje meg őket.

Aztán újabb három éves drogszünet következett, majd idén jött a hír, hogy Bérczesi kitisztult, és 11 év után az új lemez is elkészült, amelyet a Pecsában mutatnak be most pénteken. Vajon tudnak-e még ugyanúgy hatni a hallgatóra, mint régen? - motoszkált bennem a kérdés, és mivel a Hiperkarma zenéjét mindig is jobban szerettem klubkoncerten élvezni, a nagyszabású lemezbemutató helyett a bemelegító koncertre esett a választásom. Ahogy a banda is most először koncertezett újra, a veszprémi Expresszó klub is csak nem rég tért vissza néhány éves álmából, és a legjobb pesti klubokra emlékeztető koncertterme kiváló helyszínt biztosított a Hiperkarma visszatéréséhez.

ue20141025_001056.jpg

Szerencsére minden jól alakult, mert amint belecsaptak a húrokba, azonnal hatalmába kerített ugyanaz az érzés, mint a régi legendás Gödör-bulik alkalmával. Nehéz leírni, hogy mitől volt ez az első pillanattól más, mint a 2011-es visszatéréskor, de határozottan jobb volt. Bérczesi szuggesztiója ugyanúgy hatott, mint 10 éve, a hangzás tökéletes volt, a belénk ivódott szövegek és dallamok pedig ismét felelevenítették azt a teenage angstot és útkeresést, melyen a mi generációnk a harmincas éveire sem tette maradéktalanul túl magát.

Autentikus megszólalásban a Sosem voltunk senkik, a Királyok síelők, a Felejtő, a Kérdőjel, a Lidocain, a Mindenki függ, az Amondó, a Feketepéter vagy a Dob+basszus olyan számok, melyek bármennyiszer bárhol jöhetnek, be vannak égve az agyunkba, lelkünkbe, és talán 50 év múlva is aktuálisak lesznek az akkori generációk számára. Arról mindenkinek lehet elképzelése, hogy ezek a dalok hogyan születtek, de szerencsére az előadásuk tisztán is jól ment Bérczesinek, hihetetlenül koncentrált volt, mégsem vált görcsössé, és átjött, hogy mi az üzenet.

ue20141024_235009_1.jpg

Az új lemezről is játszottak dalokat, ezek közül én korábban csak a Pont és a Senkitöbbet címűeket ismertem, de a többi között is volt olyan, ami már elsőre betalált. Ehhez az is kellett, hogy a szövegeket kifogástalanul lehetett érteni, ugyanúgy, mint annak idején az első Hiperkarma koncertemen a Süssfelnapban, amikor ott álltam földhöz vágva, mert úgy hatottak rám az addig ismeretlen sorok az első két lemezről.

De vissza a jelenbe: a banda ismét ugyanazt a kifogástalan, de ízes játékot hozta, mint annak idején. Ki kell emelni Frenk teljesítményét, aki három éve még gitárosként akart elöl állni Bérczesi mellett a színpadon, most mégis visszaült eredeti helyére, a dobok mögé, és elképesztően jól játszott végig. Az aprótermetű dallamszekció is hibátlan volt, a balkezes frontember teljesítményét pedig már eleget méltattam.

ue20141024_223818.jpg

A közönség ideális volt, mert elegen összegyűltek egy jó bulihoz, mégsem volt tömegnyomor. Sikoltozó tinik helyett jórészt azok voltak itt, akikre már évekkel ezelőtt hatást gyakorolt ez a zene, így a szövegeket mindenki tudta, a taps őszinte és hálás volt, és a zenészeken is látszott az újrakezdés öröme. A régi feelinghez már csak a Szekeres András-féle Erdő és Frenktől a Purple Rain feldolgozás hiányzott, de most pénteken jó eséllyel ezek is sorra fognak kerülni. Szerencsés volt Veszprém, hogy mindezt láthatta, és bár félő, hogy a Pecsában mérete folytán elveszhet valami ebből az intimitásból, ilyen bemelegítés után a lemezbemutató sem sikerülhet majd rosszul.

Fotóink a helyszínen készültek. Az előzenekar Bermuda helyett a Laci Akusztik Band-et néztük meg a Szemeszter kocsmában. Hajrá Veszprém!


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr396843985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NZperX 2014.10.30. 15:06:06

Én aztán tényleg tiszta szívemből utálom a magyar alter-rockot a Sziámitól a Kaukázusig, az Üllői Úti Fuck-tól a Kistehénig, de speciel a Hiperkarma bejön. És az új lemez is kurvajó, legalábbis az ilyen Petőfin érthetetlenül nyomatott erőlködésekhez (Vad Fruttikhoz meg hasonlókhoz) képest.

mtomi · http://utolsoejjel.blog.hu 2014.10.30. 15:16:56

@NZperX: Hát ezért is gondolom, hogy a Hiperkarma maradandót alkotott évtizedekben mérve is, az általad felsoroltak meg nem.

Narmer 2014.10.31. 11:39:45

Csak bólogattam végig miközben olvastam a cikket. Maximálisan egyet értek, én is hasonlóképpen éltem meg/át a veszprémi koncertet.
süti beállítások módosítása