Hangmás lemezbemutató + Tej, Wattican Punk Ballet (2013. október 11., Corvintető)

A Hangmás két évvel ezelőtt jött ki új albummal, az akkori lemezbemutatóról mi is beszámoltunk. Azóta a Merlin bezárt, az akkori előzenekar Haunebu sokkal jobb lett, a MOME-s lányok meg befejezték tanulmányaikat. Mi viszont természetesen mit sem változtunk, úgyhogy ismét Hangmás-koncerten találtuk magunkat.

Az első előzenekar a Tej volt, mely az Isten Háta Mögött frontemberének popcsapata. Mi csak a programjuk végére értünk oda, és épp az elég jól sikerült Átlag éjjel elektropopja szólt a színpadról. Frissek voltak és ügyesek, a programozott alapok jól átjöttek, az énekkel nem volt gond, a dobos nagy kedvvel pakolta takjelre a diszkóritmusokat. Ezzel együtt én nem jósolok nagy jövőt az ilyen poénformációknak, ellenszérumként be is teszek egy kis klasszikus IHM-et, így jobban fog esni a posztírás.

A többnyire Magyarországon élő örmény testvérpár alkotta Wattican Punk Ballet tagjai ismerősek lehetnek a Deti Picasso-ból, mely igen jó zenét csinált. Ezzel szemben a klasszikus gitár-dob duó felállású Wattican Punk Ballet zenéje alárendelődik a színpadi shownak. Gaya, a testvérpár énekesnő tagja ugyanis akár dobol, akár gitározik, olyan szinten helyezi magát előtérbe széteffektezett rikácsoló énekével, hogy az egész leginkább performanszként értékelhető. Annak viszont túl hosszú volt a koncertjük, így hiába tekergette a fején Gaya a zöld tüllfátylát, és nézett nagyon gonoszan testvére a V mint Vendetta maszkjában, mi már a negyedik tök egyforma számnál konstatáltuk, hogy nekünk ebből már elég lenne.

A Hangmásra megtelt a Corvintető ledsorokkal kipofozott koncertterme, és bár a várakozás nem volt olyan fülledt, mint két éve a Merlinben, most is jó hangulatban indult a koncert. Melynek első felében az elejétől a végéig eljátszották a nemes egyszerűséggel csak Hangmás névre keresztelt új albumot. Mintha Besenyő Pista bácsi felmutatta volna a CD-t azzal, hogy "Bemutatom a lemezt!" Persze tudjuk, hogy van ilyen, na de srácok, ez a lemez nem lett olyan jó, hogy teljes hosszában lekösse a még oly elkötelezett publikum figyelmét is! Hányszor néztük már végig, hogy egy banda az új lemezét kiáltja ki a legjobbnak, és az előzőt valamilyen szempontból túl ilyennek meg túl olyannak titulálja. Hát a frontember Minda Endre sem talált ki eredetibbet, minden interjúban azt hangoztatja, hogy a Ragadozó album túlságosan sötét és személyes volt, stb. stb. Hát akkor van egy rossz hírem: azon mégis jobb számok voltak, mint ezen. Hiába írják le a haveri bennfenteskedő interjút készítő zenei újságírók, hogy ez a mostani a Hangmás eddigi legjobb lemeze: nem, nem az. Bár vérciki a Tudom, hogy hol lax írásmódja, és elég egyszerű poén a Gina Tonic meg a Budapest Calling címe, nem ez a fő gond velük, hanem az, hogy nem túl erős számok. Igazán jó dal csak kettő akad a lemezen: az 1993 és a lopott szintifutam ellenére is kiváló Újratervezés, nem véletlenül ezekre mozdult csak meg jobban a közönség. Az album utolsó két számára, amikor már 40 perce ment a show! Ezek viszont legalább tényleg nagyon jók voltak, és innen azért sikerült megmenteni az estét: a Fehér zaj, a Luna, a Ragadozó, a Funeral Party Budapest, a We Are Modern és a Lick My Pain megmutatták, miért alakult ki a Hangmásnak ilyen erős pesti bázisa.

Ezúttal sokkal hosszabban zenéltek, mint korábbi koncertjeiken bármikor, de mi bőven kihúztuk volna a setlist első felének jelentős részét, és akkor tuti jobb lett volna a végeredmény. Azért így sem volt rossz: a koncert második fele igen erős lett az odapakolt hibátlan dalok miatt. Minda Endre még mindig elhiszi magáról, hogy ő a tökéletes indie-isten, és ezt képes a közönségével is elhitetni, a banda meg impulzív zenéléssel szolgálja ezt az imidzsépítést. Ettől jó a Hangmás és ez a Hangmás Party Budapest!

(Bár nagyon szeretjük a Tesco Discót, mivel 20 perccel a koncert vége után sem hallottuk, hogy elkezdődött volna a 20. évfordulós szett, inkább hazaindultunk, későre járt már. De előtte nyertünk egy Sennheiser fülest a hostessektől, háhá!)

Egészen borzalmas telefonos illusztrációink a helyszínen készültek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.