Ha egy rendezvénynek az a neve, hogy Sulitemető Tribute Fesztivál, akkor azért mindenképp elkezdünk visítva röhögni kínunkban. Főleg, ha korunknál fogva lassan közelebb vagyunk a temetőhöz, mint a sulihoz, és elképzeljük, hogy csupa tizenévest kell majd kaszabolnunk a Dürer kertben, hacsak nem ők kaszabolnak le minket. De tegyük félre előítéleteinket, és gondoljunk inkább arra, milyen jó név lett volna ez egy gimnáziumi death metal banda esetében, meg hát 16 évesen ki nem csinált volna szívesen temetőt a suliból? Ugye, ugye. Mindenesetre azt ki lehetett nőni, a koncertre járást nem, úgyhogy térjünk is a tárgyra: a rendezvényen a neve ellenére nem death metal bandák játszottak, a felhozatal a mindössze ötszáz leiható forintért így is izgalmasnak tűnt, mivel a Kornt kifejezetten szeretjük, a System Of A Downt távolról tiszteljük, a Slipknot pedig úgy vicces, ahogy van.

resDSC04398-korn.jpg

Ezek a bandák idéződtek meg tehát a nagyteremben (meg a Machine Head, amire nem értünk oda), közben a kisteremben is ment a műsor, de arra ezúttal nem volt kapacitásunk, mert a szünetekben az obligát folyadékutánpótlásról kellett gondoskodni. A SOAD-banda Science Or Society (SOS) zeneileg kifogástalan volt, jól szóltak összességében és arányaiban is. A nagy slágerek (Chop Suey, B.Y.O.B.) természetesen megvoltak, az alternatív örmény himnusz Holy Mountains közben pedig a baltás gyilkost az azerieknek kiadó Navracsics Tibort is szívesen láttuk volna a közönségben, ahogy együtt üvölti mindenkivel a LIAR! KILLER! DEMON! sort, de ez csak úgy eszembe jutott, szó sem volt itt politikáról.

resDSC04396-soad.jpg

Arról viszont szövegelt valamit az énekes srác, hogy nem az a lényeg, mit látunk a tükörben, hanem az, hogy mi van belül a szívünkben. Na itt már egészen az Ossian-időkig mentünk vissza közhelyességben, ráerősítve a "minden rocker ronda" sztereotípiára, ami a kilencvenes években jó eséllyel igaz is volt (főleg a lányok esetében), most már azért sokkal jobb a helyzet, egyébként is elmúltak már a buta zenék. Szóval legközelebb az ilyesmit inkább örményül légyszi, úgy legalább nem értem. A zenében viszont nem volt mélypont: teltház, pogó, wall of death, volt itt minden, a SOAD-rajongók láthatóan jól szórakoztak, én is élveztem, de azért már vártam a Kornt.

Illetve a Grain-t, mert így hívják a hazai klónbandát, és már a kinézetükben is megidéződtek a kaliforniai példaképek, mert bár az énekes nem egy kiköpött Jonathan Davies, volt pár raszta gyerek a színpadon. Nem bízták a véletlenre, a Blind-dal kezdtek (tavaly az igazi Korn ezzel zárt a Szigeten), aztán a Life Is Peachy legkeményebb pillanatai jöttek (Twist, Chi - videó róla itt), utána újra első lemez, majd Follow The Leader jóságok.

resDSC04404-korn.jpg

Az énekes eleinte bizonytalan volt, de szépen lassan belejött, a hangszeres szekció pedig végig hibátlanul hozta a jellegzetes Korn-témákat. Nekem a csúcspontot a Good God és a Falling Away From Me jelentette, ezeken tényleg úgy beindultam, ahogy kell, és a kissé megfogyatkozó, de még mindig tisztességes méretű közönség is végig odatette magát. Örömteli, hogy itthon ilyen népszerű ez a tribute-dolog, megvan a helye és létjogosultsága a koncertre járók életében ennek a műfajnak, ha ügyesen csinálják. Márpedig ezek a srácok ügyesek voltak, annál nagyobb elismerést nem is tudnék leírni, mint hogy két nap múlva is be volt állva a nyakam a sok headbangeléstől, szóval köszi Grain, azt hiszem még találkozunk, talán épp augusztus 24-én ugyanebben a konstrukcióban, csak sulitemetés nélkül.

(A Slipchaost az egész heti megterhelés okozta kimerültségünk miatt ezúttal nem vártuk meg, sebaj, őket már láttuk egyszer korábban: nagyszabásúak, zajosak és teátrálisak. Majdnem, mint az igazi.)

Telefonos fényképeink a helyszínen készültek.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr255376854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.