Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a Turbo egy egyszerűségében zseniális vagy fantáziátlanul szar zenekarnév, ahogy azt sem, hogy a Haunebu nagyobb sikereket aratna-e egy elsőre könnyebben megjegyezhető névvel, de nem is ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása céljából mentem el az Akvárium Klubban megrendezett közös koncertjükre, hanem csak egy jót rockolni velük. A meghirdetett program szerint a Turbo a teraszon egy akusztikus blokkal kezdett, de erre még nem sikerült odaérnünk, a hangos koncertekre már igen.

Mégsem fogok tudni rendes koncertbeszámolót írni, mert ezúttal erősebb hatással volt rám maga a hely. De nem a legjobb értelemben. Az Erzsébet téri Gödör Klub sokak számára generációs élmény, csodálatosan fülledt hangulatú koncertek voltak itt a 2000-es években, és bár sosem voltam igazi gödörlakó, nekem is sok szép emlékem fűződik hozzá. A megismételhetetlen Hiperkarma-bulik a végére csurom vizesre izzadt pólóban, a kisszínpadon tíz ember előtt szárnyát bontogató Vad Fruttik, az egyre több ember előtt játszó 30Y, a folyosón szinte mindig feltűnő Bródy János látványa mind olyan dolgok, amik hozzájárultak a hely sikeréhez még azokból az időkből, amikor a tér még nem vált a környék elsőszámú open air szórakoztató központjává.

Tavaly februártól aztán új kezekbe játszották át adták a hely üzemeltetésének jogát, az emiatti tiltakozások hamar elhalkultak, az Akvárium pedig azóta ezen a néven üzemel erős VOLT-közeli érdekeltségben. És bár eredetileg is 2013 végére ígérték az átalakítás befejezését, jelenleg nem igazán látni az eredményeket, ehelyett éppen a koncepciótlanság a szembetűnő. Azt is nehezen lehet mire vélni, hogy lassan a második nyarukat kezdik meg ezen a néven, és még mindig több Under Construction-feliratba botlik az ember, mint a web hőskorszakának gif-alapú retro weblapjain, a végén még a négyes metró is hamarabb elkészül. A jelenleg koncertteremnek szolgáló helyre való belépés egy szűk résen történik, a színpadot 90 fokkal elfordították, az egyetlen pozitívum, hogy a wc-k már nem egyenesen innen nyílnak. Az elfordított és a terem hosszabbik oldalának szélére épített színpad eredménye, hogy a közönség nem hosszában, hanem széltében oszlik el a színpaddal szemben, ezzel óhatatlanul is természetellenes helyekre kényszerítve az embereket. Oldalról nem ugyanolyan koncertet nézni, mint szemből (még akkor sem, ha így kisebb a távolság), ezt higgye el nekem szépen mindenki, aki még nem próbálta. (A Sziget nagyszínpad mellett szélre szorulva végignézett évi rendes Prodigy-találkozót is csak azok nevezhetik életük koncertjének, akik először látnak mikrofonba ordítozó vicces külsejű embereket élőben.) Egyébként voltam az átalakított Akváriumban már kb. egy éve is egy teltházas, mégis hangulattalan Moog/Amber Smith-en, és akkor is úgy éreztem, hogy a hely új kialakítása alapból megölte a bulit, és most is voltak ilyen benyomásaim. Nekem koncertlátogatóként aztán teljesen mindegy, hogy ki vezeti a helyet és hogy hívják, de több mint egy év elteltével is zavaros még a víz az Akváriumban.

Azért essen szó a koncertekről is! Írtunk már párszor a Hauneburól, a zenéjük mit sem változott, de az elmúlt fél évben a színpadon is egyenletessé vált a teljesítményük. Ezen az estén is jók voltak, szinte már túl tisztán is szóltak, mindenképp érdemes megnézni őket annak, aki még nem látta. Több korábbi esettel ellentétben ezúttal elég sok ember volt kíváncsi rájuk, ráadásul a tömeg mérete a koncertjük végére sem csökkent, szóval lekötötték az érdeklődők figyelmét, ez elég nagy dolog előzenekari státuszban. Kár, hogy az okosan a program végére pakolt gyors számokra így sem indult be mozgás, és a már említett közönségszétszórás is gyilkolta kissé a hangulatot. A minimál megvilágítás, minimál kommunikáció és minimál visszajelzés mellett a stoner riffek kellően döngöltek, a mindig remekül teljesítő pengetős szekció mellé már a dobos is kezd felzárkózni (legalábbis sokat fejlődött), a bőgős Kolozsi Peti háttérvokáljai pedig egyre inkább szerves részei a számoknak. Méghozzá a jó és ütős számoknak, mert a Haunebunál nincs gond a dalszerzői potenciállal.

A Turbónál annál inkább. Őszintén szólva az ő koncertjüket nem is volt türelmem végig követni, sokszor mentem ki közben fröccsért meg beszélgetni, pedig nem így terveztem. Elismerem, hogy technikásak meg minden, tényleg jól zenélnek, és jelentős közönségük is van (gyakorlatilag teltház előtt játszottak), csak hát nekik a Haunebuval ellentétben nincsenek megjegyezhető dalaik. Tisztára mint testvérzenekaruk, a Grand Mexican Warlock, akiket egyszer 40 napon át hallgattam, és mégsem jegyeztem meg belőle semmit. De lehet, hogy ezt csak álmodtam? Mindegy.

Tanka Balázs énekes 20 kilóval nehezebben is jó rocktorok a Turbo élén, de nem a mai elvárások szerinti, hanem Iron Maiden-értelemben, amivel nincs nekem bajom, villáztam én Pokolgépre is tinédzserkoromban, de nekik is voltak megjegyezhető számaik. A Turbónak nincsenek. Számomra. A One More Time kivételével, ami a ráadásban ment le, és ez a mocskos boogie-rock and roll tök jó irány volna, csak hát a többi nem ilyennek tűnt, ezen a vonalon már egyébként is az Ivan And The Parazol a menő.

Végeredményben egy tisztességes dupla rockkoncerten túl igazi földrengés nem volt az Erzsébet téren péntek este. A külföldi turisták buzgón italoztak kint még éjfél után is (és ahogy elnéztem, még borravalót sem adtak!!!), a tanulság meg csak annyi, hogy az Akváriumot a környék felkapottsága örökre sikerre ítéli még így is, a Haunebu végre kitört a borzalmas akusztikájú Roham-szintű helyek világából és már az A38-ra tart, a Turbót pedig a fanyalgásom ellenére is sokan szeretik, úgyhogy mindenki boldog lehet. És mi is azok leszünk, ha ismét egy olasz nyeri a Giro d'Italiát, és ezzel már nem sokat kockáztatunk.

Fényképeink a helyszínen készültek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.