Aki a 90-es évek második felében volt a keményebb zenéket szerető tizenéves, és nyitottsága odáig terjedt, hogy Vans cipőt is felvett néha a kötelező Martens mellett, az tudja, mit jelentett abban az időben a FreshFabrik vagy a Warpigs feltűnése és viszonylagos sikerei. Ez a két banda a műfajok felettiség tekintetében egyáltalán nem volt lemaradva a korabeli trendektől, de nem is másolták a hasonló külföldi, akkoriban jobb híján crossovernek, az FF esetében indusztriálisnak nevezett zenekarokat. A FreshFabrik zenéjét ma inkább modern rock, nu-metál titulussal lehetne illetni jobb híján, de nem a címke a lényeg. Hanem az, hogy 1994. és 2000. között odatettek három olyan lemezt, ami bármikor megállja a helyét, és ez idő tájt élőben is frissek és sikeresek voltak. (Hol voltak ekkor még a Linkin Park mainstream slágerei...) Közben tagcseréltek, aztán szüneteltek, majd más felállásban újra összeálltak, mígnem az utolsó két évben ismét bekerültek a tágabb zenei köztudatba. De ez a korszak már egy egészen új generációnak szólt, akik a megújult Petőfi Rádióból ismerhették meg őket a tisztességes, de nem kiemelkedő Mora lemez számain keresztül.

utffDSC04244-crac.jpg

A 20. születésnap alkalmából szervezett koncertre összeállt a korábbi emblematikus arcok többsége (rég láthattuk Pityesz nevét FF-flyeren), mivel azonban a 15. születésnapi koncert annak idején gyakorlatilag feloszlással ért véget, nem igazán lehetett biztosra menni. Ezúttal szerencsére máshogy alakult. Eleve meglepő módon Pityesz nem csak vendégként szerepelt a koncerten, hanem végig ott volt frontemberként, és hát zongorázni lehet a különbséget az ő színpadi jelenléte és a jelenlegi énekes Oláh Szabolcs teljesítménye között. Utóbbi sem rossz, évek óta stabilan helytáll a csapatban, de míg neki inkább a dallamosabb témák állnak jól, Pityesznek minden. A koncertkezdő Wide Open Eyes azonnal beütött, aztán a Nerve lemez további néhány száma is érkezett - szerencsére az eredeti dalszerkezettel, nem a néhány évvel ezelőtti felújított koncertverzióban.

utffDSC04242-cral.jpg

Oláh Szabolcs végig ott volt Pityesz mellett is második énekesként a színpadon (néha gitározott is), de az ő igazi pillanatai is eljöttek, elsőként az MR2-sláger Steeling The Sun-nal. Semmi baj nincs ezzel a számmal, de élőben megdöbbentően erőtlen volt a korábbi dalokhoz képest, hiába, ez a rádióbarátság ára. Az Oláh Szabolcs által előadott dalok csúcspontja ezúttal a remek Life Is Passing By volt, a Megasztárban is feltűnt énekes ebben és az Icons-ban is rendesen odatehette magát. Két nagyon erős számról van szó, melyek bizonyítják, hogy a Drive My Hand lemez után is volt élet. (A hasonlóan jó Time To Become One sajnos ezúttal elmaradt.) Közben valami pszichedelikusnak csúfolt massza is elhangzott az új albumról, de ennyi üresjárat belefért.

utffDSC04236-cral.jpg

Pityesz legjobb perceit papírforma szerint a Lamentation és a Drive My Hand hozták el, nagyon elemében volt, be is ugrott a villanegyedbe, működött a dolog. A közönség - főleg a régi számoknál - szépen énekelt együtt, megvolt az összhang, nem voltak kétkedő reakciók. A hangszeres teljesítménybe sem lehetett belekötni, a samplerek jó arányban szerepeltek, a hangzás pedig az első néhány szám dobozjellege után hozta a megszokott A38-szintet.

utffDSC04241-cral.jpg

A bő egyórás koncert végére jött vendégként az FF-ősénekes Vörös András, aki - bár színpadi megjelenésével olyan volt a mostani Fabrikban, mint elefánt a porcelánboltban - hibátlanul és a rá jellemző vehemenciával tolt le két Nerve-számot a további két énekes vokáljaival kiegészítve, a Serious (Tap-Tap) rendesen meg is mozgatott mindenkit. Ráadás egyáltalán nem volt, valószínűleg a Tap-Tap előtt érdemes lett volna csinálni egy visszatapsoltatást, mert így eléggé coitus interruptus-szerű befejezés kerekedett. Ők tudják, miért így oldották meg, lehet, hogy sietni kellett az állítólag legendás Liquid Limbs technopartyja miatt, mindegy is.

utffDSC04259-cr.jpg

A FreshFabrik közönségéről még annyit, hogy kevés kivétellel a 25 (de inkább 30) év fölötti korosztály jelent meg a hajón, a reunion hívószava ezek szerint jól működött. Ez viszont azt is mutatja, hogy a mostani fiataloknak a FreshFabrik csak egy az angolul éneklő szép számú magyar banda közül, masszív új közönséget szerezniük nem lesz egyszerű, de vannak stabil alapjaik. Ez a koncert így is egyértelmű siker volt, melyen felbuzdulva a folytatást is bejelentették, tehát ezen a nyáron még bárki láthatja a FreshFabrik klasszikushoz közelítő többvokálos felállását. Ha jól emlékszem, először 1998-ban voltam FF-koncerten, de az újrakezdés utáni két ZP-s koncert, amin láttam őket, nem volt maradandó élmény. Most viszont végre tényleg visszatértek. És ezt a filmekből kiindulva is illik komolyan venni.

A fényképek a szerző felvételei.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr605294833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.