Tortillecsó

A magyar-mexikói fúziós konyha ebben a receptben éri el a csúcspontját, és sombreros parasztlegények fognak kergetőzni a szánkban.

Kezdésképp fogok mindent, amit a konyhában találok, és a reziduális konyhaművészet legszebb hagyományainak megfelelően felaprítom, apróra a hagymát, nagyobbra a paprikát és a paradicsomot, karikára a kolbászt.

Hagyma kolbász olívaolajon, legalacsonyabb lángon fonnyaszt, nem rinyál azon, hogy zsír kéne olaj helyett, mert az nem volt.

Tíz-tizenöt perc után egyrészt rájövünk, hogy nincs kenyér, de van pár tortilla, mert készülünk a jövő keddi Főzőiskolára.

Lábosba bele a többi zöldség, és nem bohóckodunk, hogy felöntjük vízzel, simán hagyjuk, hogy maga termelje ki a lubrikációt. Ha kell, egy fedőt is rádobhatunk, úgy még jobb, csak akkor szeret lekapni.

Amíg ez történik, vesszük a klasszikus Szarvasi (made in China) aprítónkat, beleteszünk pár Chipotle paprikát, amit reggel vásároltunk annak örömére, hogy az Ázsia Bolt kinyitott hétkor, felcsapjuk ízlés szerint tejföllel, kis majonézzel, ha van jó minőségű, és rábaszatjuk rendesen. Kiváló szósz lesz a jutalmunk.

Ha a lecsó kész (ugye nem főztük halálra?), jöhet a nagy serpenyő, max csumi, minimális olaj bele, és a tortillának átsütjük mindkét oldalát, ropogósságig.

Ezután kivesszük, középre bele a lecsó, esetleg egykét chipotle natúr, félbehajtjuk, mintha quesadilla lenne. Rá reszelt sajt, mayo de chipo, és tejföl.

Jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.