mtomi visszatér egy koncertbeszámolóval!

Míg nyáron olyan sűrűn érik az embert a zenei impulzusok, hogy írni sincs róla idő, novemberre már rendszerint lecsökken az említésre méltó koncertek száma, minden lehetőséget meg kell becsülni. Így is tettünk, amikor elhatároztuk, hogy lenézünk az 1994-ben Mezőkovácsházáról indult, de az évek során nemzetközi szinten is a legnevesebb hazai zenei produkciók közé emelkedett, sokáig németországi székhelyű, külföldi kiadós Ektomorf zenekar lemezbemutató turnéjának utolsó, budapesti állomására.

A legelső, Tribe névre hallgató bandáról még lemaradtunk, de a turné osztrák előzenekara helyett beugró debreceni dAsh produkcióját már sikerült elcsípni. Az alapvetően okos, progresszív metált játszó, számomra eddig teljesen ismeretlen banda kifejezetten jó benyomást keltett: fiatal tagjai manírok nélkül és imponáló könnyedséggel játszották néhol súlyos, death-esen ordibálós, néhol pedig lazább, a számokon belül is gyakran váltogatott összetett, de nem túlmatekozott témáikat, az utolsó szám gitárszólójáért pedig további plusz pontokat osztogathatott volna a képzeletbeli zsűri. Kár, hogy csak kb. 50-en voltak rá kíváncsiak a teremben, ez a bemutatkozás itt igazán rendben volt.

Az őket követő Sold For Evil - mely myspace oldala szerint 2008-ban alakult, magyar, felvidéki és olasz tagokból álló londoni zenekar - a hosszú soundcheck-kel és már a beállás során is mutatott teátrális megnyilvánulásokkal magasra tette maga számára a lécet, és ezt sokáig nem is sikerült megugrania a növekvő létszámú közönség előtt. Hiába szóltak hangosan, az első néhány szám sem zeneileg, sem hangzásában nem tetszett, a két énekes ordítása, hörgése sem volt még az igazi, a középtempós, szintiszőnyeges, túlvezérelt death metaljuk igen fantáziátlannak és klisésnek hatott. A szemmel látható igyekezet a negyedik szám környékén hozott végre eredményt, amikor is a középtempót felváltották a gyorsabb témák, melyekben az egyik énekes hardcore-osan, numetálosan kezdett szövegelni - ez jobban is állt neki -, a gitárok is rendesen húztak végre, és alappá vált a duplalábdob. Nos, ez sem volt valami eredeti, de sokkal jobban állt a csapatnak, és a közönség is elkezdte felvenni a fonalat. A végére már tényleg elég meggyőző volt a dolog, nem lehetett nem megmozdulni, a csapat töretlen lelkesedése mindenkire átragadt. A Sold For Evil jól megizzadt a sikeres fogadtatásért - a nagydarab olasz énekes még az atlétáját is leszaggatta magáról a show közben, így az utolsó számokban hájas felsőtestét meztelen mivoltában csodálhattuk -, és bár zenéjükben a magam részéről sok fantáziát nem láttam, köszönhetően az okosan felépített, egyre erősödő setlistnek, összességében nem voltak rosszak.resIMG_7399-crac.jpg

resIMG_7408.jpg

A Sepultura törzsi korszakának legjobb követőjeként emlegetett Ektomorf utoljára 2008-ban, sikerei csúcsán járt az A38-on, és akkor a korabeli beszámolók szerint igen visszafogott és felejthető teljesítményt nyújtott - teltház előtt. Most a négy évvel ezelőttinél jelentősen olcsóbb jegyek (3500/4000 helyett csak 1800/2500 forint, köszönjük, Phoenix Music Hungary!) ellenére is csak laza félház gyűlt össze a hajón a kb. fél 11-es kezdésre. Ez szerencsére egyáltalán nem zavarta az Ektomorfot egyszemélyes küldetésként működtető Farkas Zolit, aki beváltotta a felvezető interjúkban tett ígéretét, és csapatával ezúttal senkinek sem okozott csalódást. Esetükben igazolódott az a tétel, hogy a tartós nemzetközi zenei sikereket nem adják ingyen: az Ektomorf nem azért lett Európa-hírű és komoly külföldi fesztiválokon fellépő, önfenntartó metálbanda, mert Roots-korszakos Sepulturát másol cigány eredetű - így nyugaton egzotikusnak ható - zenei elemekkel megtűzdelve, hanem azért, mert ezt végtelenül profin és magas színvonalon, jó számokat írva, megalkuvás nélkül teszi. Hiába cserélődnek körülötte a tagok, Farkas Zoli elszántsága (és néha sértettsége is) a Megadeth-vezér Dave Mustaine-éhoz hasonlítható. Lehet, hogy a zene nem túl eredeti, de a groove-ok, riffek általában nem lopottak, és leszedik az ember fejét, Farkas Zoli magyaros angol akcentusát meg tényleg csak a tipikus magyar fikázók bírják szóvá tenni.resIMG_7417-crac.jpg

A setlist a kedvező fogadtatású új lemez körül forgott, de a nagy kedvencek és régi slágerek sem maradtak ki: volt Destroy és az eddigi legjobb lemezük két húzódala, a 2006-os Outcast és I Choke páros is. A beígért akusztikus blokk nem nyúlt túl hosszúra, ami nem baj, de a kiváló Who Can I Trust sajnos nem volt műsoron. A program végéhez közeledve eljátszották viszont a magyar szövegű, itteni sikereiket megalapozó Testvérdalt és az örökké aktuális szövegű Nem engedem-et, a ráadásban pedig jött egy Machine Head feldolgozás, aztán az ezúttal Danko Jones nélkül előadott slágeres The One, végül az Ambush In The Night zúzása zárta az estét. A banda - talán annak is köszönhetően, hogy a megfeszített turné alatt volt idő összecsiszolódni - hibátlanul játszott, a legendásan tökéletes A38-hangzás is működött. Farkas Zoli az évek során szuggesztív egyéniséggé érett a színpadon (hol van már a 90-es évek, amikor az Akela előzenekaraként is játszottak), a basszusok döngöltek, a mindössze 23 éves dobos srác elképesztően pontosan és erősen ütötte a cájgot, a pár év kihagyás után visszatérő Schrotter Tomi gitárosnak pedig kétségkívül a színpadon a helye.resIMG_7440-cr.jpg

Csodálatosak voltak az átvezető szövegek is, melyekről Farkas Zoli esetében még azt is el lehet hinni, hogy nem pózból, hanem őszinte átéléssel szólaltak meg: az I'm In Hate előtt kedvesen és mindenszentek ünnepéhez illő keresztényiséggel tanácsolta pozitív üzenetként, hogy „gyűlölj a szívedből és soha ne bocsáss meg!”; A Kill It című számot azzal vezette fel, hogy „azoknak a kibaszott embereknek küldöm, akik börtönben ülnek, nőket erőszakolnak meg, gyilkolnak, ők semmi mást nem érdemelnek, mint halált”, a sokatmondó című Fuck You All előtt pedig ismét kedvesen közölte, hogy ”ezt ellenségeinknek küldöm, a haragot a szívetekből engedjétek ki ezzel a kibaszott dallal!”. Gimnazista koromban valószínűleg a hetedik mennyországban (pokolban) éreztem volna magam ilyen tetszetős gyűlölködések hallatán, 30 fölött viszont már nemigen engedhetem meg magamnak, hogy ezt a mára vonatkoztatva is maradéktalanul elismerjem. Maradjunk annyiban, hogy minden viccessége ellenére is működött a dolog. A zene mindenesetre hibátlan volt, a közönség is végig lelkesedett, és a bőséges hely mellett pogózni, circle pit-ezni is kényelmesen lehetett annak, akinek ehhez volt kedve.resIMG_7457-crac.jpg

Az ezen az estén tökéletesen teljesítő Ektomorf végre a megfelelő névjegyet hagyta itt Budapesten, és sikeresen zárta az európai turnét - hazai pályán. A Magyarországot néha okkal, néha túlzásba víve kritizáló Farkas Zoli is megjegyezte a végén, hogy számukra a magyar közönség mindig nagyon fontos lesz és jó itthon játszani. Hiszünk neki, és ha legközelebb is ilyen produkcióval jönnek, akkor ez a barátság még sokáig tarthat.resIMG_7448-cracum.jpg

Elérhetőségek:

https://www.facebook.com/dashmetaal

https://www.facebook.com/soldforevil

https://www.facebook.com/EktomorfOfficial

https://www.facebook.com/phoenixmusichungary

(a fényképek a szerző felvételei)


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr574886099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.