Mi a helyzet?

2012.10.19. 23:01

Mindenkinek az életében vannak olyan pillanatok, amikor át kell gondolnia az addig történteket, hogy jó-e az, úgy, ahogy van, és ha nem, miért nem. Az utóbbi időben, években, nem igazán érdekelt semmi, szó szerint. Annó elkezdtem edzeni, izmosodni, hízni, lenni, fogyni. Ennek is egy éve van, és azóta történt valami? Két lefutott félmaraton, nem túlzottan büszke idővel, pár verseny, napi szintű biciklizés a nyári szezonban. Elköltöztem egyedül, és fura módon a legnagyobb félelmem ezzel kapcsolatban, miszerint este, ha hazajövök, nem lesz kihez szóljak, egyáltalán nem probléma. Viszek pár blogot, pár podcastet, és ha kívülről nézzük, egészen jó életet élek, önállóan, azt csinálva, amit akarok, senki által meg nem kötve, alig 26 évesen. Lehet überelni, baszod.

És mégis, eljött a pillanat, amikor nekem kell a saját utamba állnom, mert különben félő, hogy megrekedek ezen a szinten. Mit is beszélek, már megrekedtem, és lényegében 3-5 éve ugyanott stagnálok, semmi lényegit nem tudok felmutatni. Persze lehet, hogy a te nézőpontodból már ez is kurva sok, de a te életed barátom akkor egy szar, és az is marad, sokkal jobban függésben másokétól, mint az enyém, pedig sokszor az se gyenge. És igen, egy dolgot meg lehet jegyezni, és ezt Tüsi bátyja mondta nekem: alapvetően mindenki önző, és azt csinálja, ami neki a legjobb. Ezt beismered, vagy sem, kurva mindegy, de az biztos, hogy tény. Vagy, hülye vagy. És hazudsz.

De eltértem. Szóval a helyzet az, hogy beismerem: nem vagyok alkoholista. Messziről sem. Nem ez a problémám. Az, hogy nem ismerem a mértéket. De nagyon nem. És még ezzel sem lenne probléma, de ilyenkor nagyon elgurul a gyógyszer, és egészen egyszerűen nem emlékszem arra, mi történik. Kiesik minden, jó esetben percek, rossz esetben órák, és reggel a Corvintetőn a biztonsági ébreszt, hogy lassan menni kéne, csak az a baj, hogy nem emlékszem, mikor alhattam el; és ez csak egy a példák közül. Tizesével számolható telefonhívások, minősíthetetlen párbeszédek, elhagyott szemüveg (ilyen sosem volt még tizenöt éve, mióta az vagyok); a vissza-visszatérő dohányzások, amiket elütök azzal, hogy "emberek vagyunk" úgyhogy azt hiszem most van az, amikor meg kell húznom a vonalat.

Sokat gondolkodtam, kell-e, és ha igen, mit tennem, mert lássuk be, ez még egyáltalán nem gáz, ha beszorozzuk hárommal, eljutunk egy átlag ingyenélő egyetemista szintjére, mint amilyen én amúgy lennék, ha nem úgy alakul az életem, ahogy. És lehet, hogy nincs is ezzel gond, menne tovább az élet, és igazából, még az sem izgat sajnos, hogy kiesnek órák, amikkel soha nem fogok tudni elszámolni, mivel ismerem magam, az értékrendem, és tudom, hogy mikor azok, amit még részegen sem csinálnék, legalábbis remélem. Egészen egyszerűen ebből az egészből van elegem, a komplett csomagból, ami megy. És itt jön a lényeg.

A helyzet.

A helyzet nem más, mint a mostani szintről minimum egy lépés, felfelé. Ha valamit tanultam Tomitól, az az, hogy érdemes lehet progamokban gondolkodni, mert az körvonalazza a dolgokat, és ezek általában működnek is. Szóval most indítunk egyet, és nem is megyünk messze, legyen mondjuk hat hónap. Hat hónap, amikor egy kihúzott vonal mentén haladunk, folyamatos figyelemmel, lankadatlanul. Tavaly gyönyörűen megírtam a pontjaimat, hogy aztán ott is hagyjam őket a picsába. Na, most épp ezért nem írogatok, csak úgy nagyjából prózásítom, hogy mit kellene elérni első körben úgy jövő áprilisig.

Kezdjük azzal, hogy jogosítvány, nem kéne, hogy probléma legyen, csak kell keresni másik oktatót a mostani fasz helyett. Utána nyelv: angol suckmai közép, szintén nem téma, és rögtön utána második nyelv elkezdése, mi legyen, spanyol vagy orosz? Azután, van itt egy szép ruhatartóm, szintetizátor néven, és van egy szép könyvem Zongora for Dummies néven. A többit kitaláljátok? (Putyi, mikorra jön a MIDI-kábel?) A blogok és a podcast a kreatív vonalat nagyjából kielégíti, megy is, maximum pár novella kéne még, hogy aztán kiderüljön, hogy szar vagyok történetmesélésben, ami túlmutat két oldalon.

Most jön a lényeg: edzés. Van nekem egy szép kártyám, amire az van írva, havi 8200-ba kerülök neked köcsög, használj ki. Szóval, futás, legyen az első cél a 25 perc alatti szigetkör, szerintem ez elég mókát adhat, akárhogy is nézzük. Mindemellett lesz heti egy lépcső, mert az kell. Ezzel a láb le is van tudva első körben, bőven. A hosszabb távokra egyelőre nem tervezek koncentrálni, pont leszarom a félmaratonokat is, majd ha a közelbe kerül egy 1:45-ös (5-ös km), akkor visszatérünk rá. Emellett végre izmosnak kéne kinézni, még inkább azzá is válni, szóval edzés lesz, teremben, ha már van kártyánk, valamint itthon. Mi van még? Ha valaha tervezek triatlont, mert tervezek, akkor úszás, ehhez viszont kéne valaki aki visszaemlékeztet, milyen a gyorsúszás. Végképp csak a móka kedvéért indul még a versenyben a spinning és a falmászás is, de erre már a jóég ideje sem elég, szóval tértünk vissza a realitás talajára.

A végére hagytam a legmókásabbat, amivel indultunk: a pia. Gyerekek, itt fogtok beszarni, mert alkalmanként nem fogok többet elfogyasztani, mint egy konvertálható menü. Ez mit takar? Nos, a következőt. Technobuli? Minden mehet, ott nem szoktam megbolondulni, valamint kb. havi egyszer van. Ezen felül bármi más? Két ital, János, és ennyi. Hétfő van, menjünk a Corvinus Caféba? Egy sör és egy feles, vagy két sör, vagy két pohár bor, netán két whisky - és ennyi a szeszből. Ha egész héten nem ittál semmit, de a hétvégén lightos buli? Lehet négy ital, de nem több! Na jó, kivel is viccelek, a lényeg az, hogy nem fogok irányíthatatlanul bebaszni, erre teszek ígéretet, mert ha kibírom a három pálinka-három bor menüt, akkor miért ne. A mérték a pohár, az egység pedig az lesz, amikor nem baszok be irányíthatatlanul; és ebből következik az is, hogy nem csábulok el, hogy dohányozzunk, mert miért ne. Vicces lesz.

És, hogy mit várok az egésztől? Egyrészt, hogy jól nézzek ki, másrészt pedig, hogy bekerüljek a Velvet kockahas rovatába, amit az Eat Stop Eat-tel fogok elérni; nagyon kíváncsi vagyok mennyire lesz hatékony. Szóval ez A helyzet, ezt fogom csinálni mostantól; egészen pontosan holnap reggel kezdődik az egész, amikor kimegyek a szigetre, hogy megnézzük, mennyire vagyok szar. Aztán ebből építkezünk, és a mondással ellentétben ebből vár lesz baszki. Ha nem hiszed el, menj vissza egy évvel ezelőttre, nézd meg mi történt, és szó szerint baszd arcon magad.

Over & out.


Szerző: Jancsa Jani

3 komment

Címkék: a helyzet

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr564858961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brutalfitnessz · http://brutalfitness.blog.hu/ 2012.10.20. 14:18:15

Ez a helyzet kísértetiesen emlékeztet az én 26 éves korombeli problémáima. :) Én is projekteltem megoldásképp, de összességében nem az elhatározások döntöttek, hanem egyszerűen az életem mozdult lassan-lassan olyan irányba, hogy egyre kevésbé legyenek problémák ezek a dolgok. Nagyképűség lenne azt mondani, h "kinőttem", inkább túlnőttem, vagy átnőttem, vagy mi...

jEnci · http://vajaskenyer.blog.hu 2012.11.04. 02:30:34

/Van nekem egy szép kártyám, amire az van írva, havi 8200-ba kerülök neked köcsög, használj ki./ - ez (is) ismerős. egy hónapja minden héten megfogadtam, de hogy akkor most tényleg megyek megint, aztán filmet nézni mindig kényelmesebb volt... eh

Vicces volt azt olvasni, hogy disznóvágásra akarsz menni, gyerekként évente kettőn voltam minimum, akkor csak púpnak éreztem a hátamon. Most viszont örülök, hogy tudom, hogy mi fán terem. Voltál azóta amúgy? :D

Jancsa Jani · http://burger.blog.hu 2012.11.04. 08:09:39

@jEnci: még mindig nem sikerült eljutni :(