"Bisztronómia az a szó, amely talán a legjobban írja körül, azt a tevékenységet amit folytatunk. A bisztró a városi vendéglátás alapköve és meghatározó jelensége. Elérhető áron kínál újdonságokat, klasszikusokat, változatokat, kisérletezést. Egyszóval az élettel teli nyüzsgő vendéglátás szinonímája."

(Bisztrówiki)

Október vége, péntek este, nyilván megint Lucullusos rendezvényen jártunk. Farkaséhesen értünk oda fél nyolcra, és bár a gyomrunk korgott, a környező látvány, a szép lányok, és a diszkógömb teljesen elfeledtette velünk éhségünket. Na jó, ebből egy nem igaz, de annyi biztos, hogy remek kis hely ez az U26, amit idáig csak kívülről szemléltünk meg, mivel nem engedtek be a legutolsó Killakikitt lemezbemutatóra. Most pedig indítsátok el ezt a zenét, majd lentebb megírom, miért.

Kezdésképp gyorsan rendeltünk is egy sört, addig is körbenéztünk. Az egész hely nagyon trendi, a szónak a jó értelmében. Aki szerint egy étteremben legyen világos, és csönd, annak ez nem fog bejönni, mert itt pont az ellenkezője történik. Ugye induláskor (mint azt később az egyik tulajdonos el is mesélte) még a djuice-szal közösen indult a biznisz, ők kiváltak, maradt a Clubshop, és a bisztró része. A korábbi ügyfélszolgálat részen amúgy hamarosan borbár fog nyílni, szóval ha valakit érdekel, elmehetünk majd megnézni. A falon vetítés, hátul DJ nyomatja, a kezdetben még lightos jazz-zene tíz felé kezdett átmenni a remélhetőleg mindenkinél háttérben szóló muzsikák stílusa felé, szóval a kaja után akár bulizni is lehet. Fényekből sincs túl sok, ez a fényképeken sajnos meg is látszik, ennyit tudott a 3GS kihozni a dologból. A konyha egy üvegfallal van leválasztva, innen érkeztek ki a fogások negyed kilenc felé.

Az üdvözlőfalat szárnyasokból készült kolbászkarika volt, rajta (talán) parmezánchips, és alatta kis paradicsomos valami. Érdekes ízhatás volt, kicsit talán a disznósajtra is emlékeztetett a darabossága miatt.

Következett egy hideg paradicsom-mousse (dermesztett hab), a közepén petrezselyem espumával (a pannon pumával ellentétben ez is egy krémhab), és napraforgós ropogóssal, pici olajjal alatta. A ropogós lehetett volna mondjuk tízszerannyi, nagyon jó volt, és a mártogatók is, bár a végén magukra maradtak.

A kitekintés Ázsiába egy csípős chilis édesburgonyaleves volt, kókuszhabbal, és darabkákkal. A legelején volt a legjobb az élmény, amikor a csípősség találkozott a hidegebb kókuszhabbal, így volt a legkomplexebb az íz Később összekeveredve inkább a csípős érzet a dominált a kókuszos ízzel szemben, a ropogós darabkák pedig külön jólestek benne.

Első főételünk egy szuvidolt (vákum alatt, hosszan készített) kacsamell volt. Már ez megér egy ódát, hiszen az íze fantasztikus volt, helyenként ízben minimálisan májszerű, és egy vékony zsírréteg, ejtsd szalonna is volt az oldalán, ami olyan zseniálisan finom volt, hogy a szavam is elakadt. Ehhez sült szilvát adtak, ennek is volt talán a lepirításnak köszönhetően egy baromi jó ízfelhangja, valamint egy iszonyat intenzív rozmaringolajba lehetett tunkolni - maximális extázis.

Következőnek sem jött gyengébb, egy melange (cukros oldatban pácolt, hosszan főtt) marha érkezett. A külső kérgében valóban benne volt a cukrosság, a hús szétomlott már a vágás következtében, és az íze is pontosan azt az élményt hozta, amit vártunk ez alapján. A köret zelleres francia burgonyapüré volt, kicsit a szokottnál szilárdabb halmazállapotban, és az egészet megkoronázta az aláöntött jus (pecsenyelé), így ha mindhárom falatból egy a szájba került, ismét előjött a fentebbiekben említett beszédmentes állapot. Ja és a zellerchipsből is elfogadnék egy zacskóval.

Majd elfelejtettem, a kettő között még jött egy meglepetésfalat, kis pohárban cékla csokoládéreszeléssel. Körbenézve úgy tűnt, a céklával sokaknak problémájuk van, de ahogy a zenében, az ételek között is sokrétű az ízlésem, tehát ebből az itemből kettőt is elfogyaszthattam. Meglepően jól passzolt amúgy a cékla ízéhez a csoki, ezt én is ki fogom próbálni, az tuti.

Desszertként csokimousse érkezett, ropogós csokipapír kéregben legfelül angolkrém, amit egy kissé habosnak kell elképzelni, alul pedig egy elég tömény kávésodó volt, mindez sós karamellel, ami szintén meglepően jól passzolt az édeshez - komolyan elgondolkodtam a tányér kinyalogatásán.

A végén beszéltünk pár szót T. Gáborral is, aki pont estére, a vacsik közepére érkezett vissza a balkáni gasztró-rallyról, úgyhogy kicsit fáradt volt, de ez persze nem tartotta vissza a mesélésben; valamint a helyszínen volt chocome Gábor is, csak most csokoládék nélkül.

Ez a vacsora valami oknál fogva nekem nagyon bejött. Egyrészt a helyszín iszonyat jó és hangulatos (csajjal simán lehet menni, tuti be fog jönni), másrészt pedig a kaják is kiválóak, árban megengedhető az egész, akár evésről, akár ivásról van szó. Meglepődnék, ha nem térnék vissza. Ja és a számla autentikus szardíniásdobozban érkezik, de azt sajnos nem lehet hazavinni.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr963338135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.