Reggeli a Baldaszti's-ban

2011.10.17. 12:12

 Péntek reggel, szabadság, süt a nap. Most akkor mit is csináljunk, reggelizzünk? Ám legyen! Laza séta a Batyitól a Lánchídig, és máris a Baldaszti's előtt vagyunk, ami ugye többek közt Segal Viktor nevével van fémjelezve. Bemenve fenn foglalunk helyet, könyvespolc, mindenfelé gasztronómiai és művészeti témájú könyvek, és még az is kiderül, hogy a Bosch nem csak egy mosógép márka.

Rendelés leadva, 8.58-kor csekkoltunk be 4sq-re, ehhez képest 9.20-ra érkezik ki a reggelink, ami akárhogy is nézzük, elég lassú. Az egyik tétel a magyaros reggeli nevet viseli, ami hagymás szalonnás rántotta, kolbász, zöldpaprika, paradicsom, kenyér. A zöldségek a rántottába vannak mergelve, ha kurvára összeszedem magam, ezt a részét otthon még én is tudom reprodukálni. A kolbász fantasztikus volt, a legjobb házikolbászok emlékét hozza, kiváló. A kenyér is ehhez illő, minőségben, ahogy azt kell. Mellé jött még egy kis saláta, és paradicsomsaláta is.

A másik virsli volt, háromféle mustárral, az egyik sima francia, a másik magos, dijoni, inkább a kicsit édeskésebb, nem haragos fajtából, de még így se a bajor verziót képzeljük el; a harmadik pedig elvileg fügés volt, de annyira jó, hogy ilyet még nem ettem, leginkább a karácsony asszociációját hozta, fantasztikus. A pár virsli sem maradt szégyenben, méretes, ropogós, kiváló.

Az italok mellé café latte és narancslé voltak, viszont az ár úgy gondolom egy kicsit fölötte volt annak az ingerszintnek, ami még elviselhető. Nyilván meg kell fizetni a miliőt, és azzal valóban nem is volt gond, de ez sajnos már kívül esik azon, ami mondjuk évente egynél többször megengedhető. Tegyük persze hozzá, hogy ezek a legdrágább fogások voltak, nyilván, ha sima rántottát eszel, meg croissant-t, az olcsóbb (a burzsoá reggeli, mert ilyen is van, az drágább). Az egész kaja olyan 40 percet vett igénybe, nyilván, majd ha jól menő devizakereskedő leszek, sem az idő, sem az ár nem fog zavarni, de egyelőre nem vagyok az. Persze tekinthetjük az egészet a slow food mozgalom jegyében is, ez esetben az előbbi nem gond.

A belső dizájn nagyon tetszett, a másik asztalnál egy igen dekoratív hölgy tartott éppen francia nyelvleckét, ez ellen sem volt kifogásom, ja és a látvány a Duna-partra sem rossz, csakúgy, mint az okos megoldással a plafonra erősített 45-fokos szögű tükör, így simán fel lehet látni fentre alulról. A szerviz is jó volt, mellékhelyiségnek pedig nem voltam. Így kezdődött Johhny szabadnapja.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr33304200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.