Egy forró csütörtöki napon megérkeztünk a Csengery utcai Maharajaba. Természetesen nem véletlenül jöttünk, hiszen mindannyian jól tudtuk, hogy újabb Lucullusos vacsora lesz, mégpedig Trinidad & Tobagoról származó finomságokkal.

A szakács, a vagy öt nyelven beszélő "Kuki" (Jham Kulvinder Singh) egészen fantasztikus menüt kreált, amit mi Lucullusos vacsiktól szokatlan módon hamar be is termeltünk, így már tíz körül haza is értünk, de ne szaladjunk ennyire előre. Rögtön kezdésnek rendeltünk egy kobrát és egy jégmadarat, persze sör formájában, majd belekiváncsiskodtunk a már akkor az asztalon lévő mandarinos, illetve csípős szószba (chutney). Mindeközben Gábor mesélt a kinti élményeiről, valamint mindenkit bíztatott arra is, hogy ha van rá lehetősége, mindenképp érdemes kimenni, hiszen fantasztikus élmények érhetik az embert.

Első fogásként a helyiek által az utcán is gyakran fogyasztott doubles érkezett, ez két "dosti roti" kenyérlepény-szelet összetapasztva, belül csicseriborsóval. Na, már ezt jól megmártogattuk a szószban, amiből a csipős igen gonosz volt, mert hagyta, hogy a kedves vacsorázó jó sokat megegyen belőle, majd csak utána kezdett el csípni. Ezt én is jól benéztem, így az elején fölvettem a "faszagyerek vagyok, eszem a csípőset" arcot, melyet igen gyorsan felváltott a szipogás, és a könnyezés.

Ezután következett paralell a spenótcurry főtt krumplival (és mindenféle egzotikus nevű cuccal, mint például a shadon beni fűszer), a currys csirke (a szó jelentései, curry 1: növény, curry 2: fűszerkeverék, melynek minimum 40%-a kurkuma, curry 3: "szaftos étel"), pelau biryani bárányhússal (kvázi rizses hús), és egy rizs magában, szárított gyümölcsökkel, magvakkal. Mivel ekkorra már kezdett múlni a korábbi "szétcsaptam magam a csípőssel" érzés, Kuki kínálására (nyugodtan, én is ettem belőle az előbb, én nem haltam meg) ettem egy keveset a gyilkolós-csipősből is (sokat elmond, hogy nem volt ajánlatos kézzel hozzányúlni, noha most papírt nem kellett hozzá aláírni, hogy szabad akaratodból csinálod), ami szintén erőteljes khrrr-khrr hangok kiadására késztetett, habár nem volt annyira durva, mint amire számítottam.

A big shot csak ezután következett: cápaburger, szintén két lepény közt hagymával paradicsommal, és mentás szósszal körülötte. Érdekes módon, azonfelül, hogy ez izmos fricska volt ez Steven Spielbergnek, nem volt semmi különös, ezer közül megismerhető íze a halnak, sima, egyszerű tengeri jószág, kicsit talán tömörebb szerkezettel, de ennyi. Mindenesetre mi már elmondhatjuk, hogy most fordult a kocka, kishaver.

Desszertnek fagylalt érkezett rózsaszirommal, majd pedig Szántó Tibor T&T-i csokoládéból készült trüffelje zárta a sort.

Elfelé menet még gyorsan lecsaptam egy 100%-ig autentikus, Gábor által hozott curry-keverékre (ebből majd lesz főzés is, aki szeretne belőle kapni, most tegye fel a kezét), majd végül eltávoztunk. Arra már korábban is rájöttem, hogy a keleti konyha közel áll hozzám, és most az indiai-karibi is belépett a sorba. Szemmel láthatóan jól bírom, hiszen utána semmi otthon fetrengés nem volt, és a hasgörcs is kimaradt, pedig akik nem szokták ezt a konyhát, a nagyon összetett, és esetenként akár több, mint negyven összetevőből és fűszerből álló ételeket, azoknál simán előfordulhat ez. Csillagos ötös.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr53013315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lucullus 2011.06.29. 21:45:35

Ezt nehéz lesz überelni! :-)