Már akkor gyanús volt a dolog, amikor egy fiatal lányt láttunk egy óriási kalapáccsal a kezében mászkálni. Mindenben joghurt van? Lefi néni hogy beszél ilyen jól magyarul? Ezekre, és hasonló felmerülő kínzó kérdésekre kaptok választ, ha tovább olvassátok a postot.

A fentebb említett kalapácsos incidensre hamar fény derült, ugyanis egy vidám húzással arra volt ráapplikálva a mellékhelységnek a kulcsa, ha netán valaki eltévedne, akkor is meg tudja védeni magát. Időközben kiderült, hogy a vacsorára, még így is, hogy két alkalommal jelentkeztek, túl sokan akartak eljönni (sacc 80-90-en), szóval igazán megtisztelve érezhettük magunkat, hogy mi ott lehettünk.

A slow food jegyében közel fél kilenckor érkezett meg az első fogás, ami rögtön háromnak is felfogható volt. Bár még nem írtam, de a Gyradikoban voltunk (a -g -h-nak ejtendő), és ott a főnök édesanyja, a már említett Lefi néni félig örmény, így került képbe ez a vacsora is, hiszen Budapesten más örmény étterem nincsen. Lefi néni kiválóan, akcentus nélkül beszélt magyarul, pedig fiatalkorában még bőven külföldön élt, szóval ez tényleg baromi jó kérdés lenne, honnan tanult meg ennyire perfektül. Mondott pár szót az örmény (étkezési) kultúráról, ebből a lényeg: sok joghurt, sok fokhagyma, sok zöldség, ha hús az marha, vagy birka.

Ennek a fényében érkezett tehát az első tál, rajta padlizsánkrém gránátalma-magokkal, fokhagymás ceruzabab-saláta, illetve grillezett zöldségnyárs. Az első, tehát a krém egészen más volt, mint amit itthon megszokhattunk, kevésbé olajos, inkább kicsit lazább, mondjuk egy kis kenyeret elbírtunk volna hozzá, dehát mivel az örmények azt sem nagyon fogyasztanak, sajnos nem érkezett. A babsaláta iszonyat joghurtos, és fokhagymás volt, míg a nyárs pedig... hát, grillzöldség volt.

Ismét egy félórás szünet (ezt már előre jelezte Gábor, hogy a tökéletes szervíz érdekében kicsit lassú lesz, valójában nagyon lassú lett, de kivártuk), majd jött talán a földkerekség leglassabban elkészíthető levese: a Manti leves. Ennek a legalján fokhagymás joghurt van, erre jön a leves, ezernyi apró marhahússal töltött táskácska (felfogható mintegy tortelliniként is), olvasztott vajjal leöntve. Na ez brutális volt, a szó minden szintjén. Iszonyat nehéz, ámde finom, és tápláló leves, egy valódi energiabomba lehetett ez a hegyi embereknek. Mindemellett nem ülte meg annyira a gyomrot (igazából semennyire), mint amennyire számítottam, de utána azért néztem ki öt percig a fejemből, hogy mi van.

Tíz felé közeledtünk, amikor megérkezett a főfogás, a joghurtlu kebab. Ez úgy készült, hogy a tepsi aljára pita kerül, bele a birkahús, rá egy paradicsommártás, a tetején természetesen joghurt, és így egybesütik. Ami idáig kimaradt, de visszamenőleg tegyétek hozzá, hogy koriander is volt mindenen bőségesen. A kebab maga finom volt, bár nekem a tésztája kicsit puhának tűnt, a paradicsomszósz miatt kicsit olaszos jelleget kapott a dolog, de a hús kárpótolt mindenért, nagyon finom volt akár csak egyedül is.

A desszertre majd egy órás várakozás után került sor, végülis nem volt gond, mert jó volt az asztaltársaság, csak amiatt aggódtam, hogy jutunk haza. A probléma előtt szerencsére egyrészt kiderült, hogy a századik vacsin mi nyertünk meg plusz egy ingyen alkalmat, amit ezúton is köszi, másrészt pedig megjött a nasi, joghurtos barackos mandulás formában, ez feloldotta a vacsorát, ami bár nem volt annyira nehéznek mondható, ez a kis könnyítés kellett.

Végül megkaptuk a tagkártyánkat is, és még hazafelé fuvarunk is volt, szóval az este nem egy pünkösdfürdői megfagyással zárult szerencsére. Érdekes volt az örmény konyha, bár ez annyira nem jött nekem be, mint az eddigiek, nem is az ízvilággal, hanem a kaják töménységével volt talán a gondom. Mindenesetre visszanézve semmiképp sem hagytam volna ki, most pedig várakozással tekintünk előre a Trinidad és Tobago-i vacsira. És nem, csak azért sem linkelek a végére SOADot.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr672909704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.