A karácsonyi hal

2011 karácsonya. Jónás felment a Szabadság-hídra. Számára már terhessé vált az élet. A csaja elhagyta, összeköltözött az üzlettársával, aki ugyanezzel a lendülettel kigolyózta a cégből is, és ugyan még volt két hónapra elegendő pénze, de az életkedve már két percre sem tartott ki. Felmászott a néhány éve felújított kandeláberek segítségével a hídra, és nem várt, míg kiérkeznek a tűzoltók, meg a hülye videósok, hogy "bazmeg Józsi, ez ugrani akar". Nem, nem szarakodott, felért, és ugrott, bele a jéghideg vízbe.

2011 karácsonya. Éppen a csajommal, vagy az üzlettársammal ebédeltem a CET-ben, már nem emlékszem, amikor hirtelen arra gondoltam: "azt a kurva mindenit, de finom ez a falat". Ugyanebben a pillanatban a CET meglátta Jónást a vízben, és arra gondolt: "azt a kurva mindenkit, de finom lenne ez a falat". Kevesen tudták, de dacára párezer tonnás súlyának, az épületbe lett tervezve egy központi irányítóegység, amolyan Skynet jelleggel, csak épp ma este a központi karbantartó elfelejtette a AI switchet offra tenni. Így, bár a a falat az én számhoz volt közelebb, ez egy tizedmásodpercen belül megváltozott, és a következő kép az volt, hogy a Dunán úszunk lefelé. A hal kitátotta a száját, csak pont annyi időre, hogy Jónás beszippantsa, még a key accountok ruhája sem lett nemhogy vizes, nedves sem. Hamarosan rendbejött a hangulat, a pincérek felszolgálták a desszertet, mi pedig úsztunk tovább békésen Mohács felé.

Jónás persze se köpni se nyelni nem tudott, de miután kapott egy kis medium steaket, kicsit visszatért az életkedve. Érthető, hiszen ez az étterem úgy csinálta a húst, hogy attól mindenkinek megjön az életkedve. Miután elmondta, hogy mi történt, egy másik csaj (aki feltehetően valakinek az üzlettársa is volt) sajnálatát fejezte ki, valamint valakinek az üzlettársa (akinek gondolom volt csaja is, mivel manapság a Cornavin órák nem szoktak enélkül maradni) felajánlotta, hogy éppen üresedés van, szóval ha van kedve, akár be is szállhat. Ez mind szép és jó volt, csak épp már lassan a román Riviérán jártunk. A CET itt meggondolta magát, bekapcsolta az antianyag meghajtású rakétáit (egy laza pofon a CERN-nek), és visszahajózott a Közraktár utcába, partra ugrott, kigyújtotta karácsonyi fényeit, és mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.