A csütörtöki második epizódra ismét fogytunk, és elvesztettük az egyetlen női résztvevőnket is, így csak Milán, Peti, és jómagam maradtunk. Este hatra érkeztünk meg a Lánchíd pesti hídfőjénél található hajóra, és bár kissé alacsony volt a plafon, szerencsére megúsztam alaposabb fejbeverés nélkül, így ezen izgalmak után a helyünkre lettünk vezetve. Note: érdemes lehet szólni foglaláskor, hogy a budai oldal felé szeretnénk nézni, mivel a rakpartot és a kettes villamost bámulni ugyan nagyon izgalmas, de kevéssé szívderítő látvány.

Nem is húztuk az időt sokáig, rögtön rendeltünk is, én elsőnek egy gombás ragulevest cipóban kértem. Maga a cipó is nagyon jól nézett ki, még két kis füle is volt; benne a leves is adta nagyon, persze majdnem Mátyás király módjára a tányért is elfogyasztottam.

Másodiknak erősen beleválasztottam, így Petivel együtt bélszín-steaket ettünk, tepsis jellegű sült krumplival, mennyei zöldbors-mártással, és salátával. Na, ez a fogás beütött rendesen, a tökéletes jelző csak egy finom megközelítése a dolgoknak. A hús mediumra sütve, a borsmártás pont annyira csípős, amennyire kell (nálam ez a része vitte a prímet), a krumpli friss, ropogós - fantasztikus volt. Milán is ezzel szemezett, de mivel gasztrobuzik vagyunk, még véletlenül sem rendelhettünk három ugyanolyat, így ő a másik, általam is kinézett kajára szavazott (paradicsomos-bazsalikomos tagliatelle, tonhalsteakkel), de nem bánta meg a dolgot.

Desszerként Vénhajó válogatást kértem, melyben volt gesztenyés somlói, fehérboros körte krémmel, és barackragus palacsinta. Mindhárom iszonyat jó volt, és az előző alkalomhoz hasonlóan ehhez is kijárt egy deci tokaji (az ebéd többi fogásához pedig Dúzsi rozét ittunk). A végösszeg így, szintén vízzel kicsivel több volt, mint hétfőn, fejenként egy hatost fizettünk.

Az egész vacsi olyan másfél óra alatt lement, a szervíz nagyon gyors és udvarias volt, a hely szépen lassan megtelt, szóval az összbenyomás mindenképp átlagon felüli élményt nyújtott. Hazafelé kellett egy kicsit sétálni is, mert már majdnem gurultunk - az ilyen élmények teszik kerekebbé (szó szerint) az életet. Nagyméretű képeket pedig ide kattintva találtok.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr152735504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.