Ez tipikusan egy olyan hely volt, amit már évek óta terveztem kipróbálni, de csak most jutottunk el odáig, hogy egy éhes vasárnapi ebédidőben történő budai kóválygás után beüljünk, gyakorlatilag véletlenszerű jelleggel. A konklúzió pedig? Ez a tökéletes hely egy kispolgári ebédhez.



A belső jellege a helynek mondhatnám, hogy bajoros, de valójában még egyszer sem voltam náluk, így maximum csak a Heidi című pornófilmet tudom alapul venni: fa(a)sztalok, kék kockás függönyök, szóval a hangulat a stimmel. Italból rögtön jöhet a búzasör, míg az ételkínálat a hely nevéhez hűen nagyrészt a kolbászokról szól. Mi sem próbálkoztunk holmi partizánakciókkal, és berendeltük a nürnbergi rablókolbászt, kétfajta (majonézes és ecetes) krumplisalátával.



A kaja kábé a sör felénél érkezik, frissen sütve, szóval erre semmi panasz nem lehet. A négy kis kolbászka hagymák közt érkezik a nyárson, mellé a saláta, valamint jár még egy kosár kenyér, dijoni és sima mustár, valamint torma. Mindhárom mártogató házi, szóval nem valami gagyival próbálják kiszúrni a szemünket, és ehhez méltóan nagyon finomak is, pont a megfelelő csípősséggel és erővel. A kolbászok is kiválóak, és így az egész pont egy olyan adagot ad ki, amivel jól lehet lakni.



A mellékhelység úgyszintén kultúrált, bár kifelé majdnem beragadtam, de azért Johnnyt a vécébe zárni nem olyan egyszerű. A fentebb felsoroltakért két főre fizettünk asszem olyan 4500-at mindenestül, szóval egy szavunk sem lehet, és a kedvünk is sokkal jobb lett utána, dacára a kinti szeles időnek. Approved.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr812702373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.