Még január végén megvolt a Lucullus BT első, évadnyitó vacsorája a Hold Bisztróban (mely a Gold Bisztró utódja, az ABC-ben soron következő betűvel, ugyanazzal a séffel, Kerekes Sándorral). A menüsor érdekes tételeket ígért, úgyhogy nem is volt kérdés, mennünk kell. Azt, hogy a beszámoló meg csak mostanra készült el, fogjuk az influenzára. Az egyes ételekhez remek kézműves borokat ajánlott a sommelier (aki bakker fiatalabb volt mint én, ehhez képest elég durva borász és barista tudása van, valamint a zamárdi Rusztiko étterem-vezetője is, meg ki tudja még mi minden).

A jegyzeteim alapján megpróbálom felidézni, hogy mely fogáshoz mely bor volt ajánlva, remélem sikerült mindent a megfelelő helyre passzintani. Idáig nem tudtam, de fel lettem világosítva, hogy az ételek és a bor nem a gyomorban fog összehangolódni, hanem a szájban, ergo a recept: egy falat kaja+egy korty bor, egyszerre a szájban ízlelve. Hmm. Amit még fontos tudni, hogy mindegyik bor kézműves volt, és Alexandrosz elmondása alapján ezek az “igazi” borok, a többi, nagynevű pince gyakorlatilag modifikált élelmiszeripari termékek (“tannin kell? nosza, öntsünk egy zsákból bele” jelleggel). Ez mindenesetre erősen elgondolkodtató volt, de még egyáltalán nem vagyok olyan szinten borilag, hogy ebben a kérdéskörben egyáltalán állást merjek foglalni egy minimális szinten is. Mindenesetre jó tudni, hogy aki ilyen borokat keres, azoknak egy kiváló lehetőséget nyújt a pincearon.hu a vásárlásra. Amúgy szerintem életemben nem fizettem még ennyit borért (hét deci 6900 forint volt), ami egyrészt szívenütő volt, mert tényleg nem fizettem még ennyit (mennyiségében ennyiért), másrészt viszont egy hétvégén simán elpiálok ennyit, meg amúgy is, ilyen baromi jó poharakért iszonyat megérte az élmény. A bevezető után pedig jöjjenek a konkrétumok.

A hely a Városmajor utcában van, majdnem a János kórháznál, ami egy igazán jó környék, én legalábbis gimnáziumi kötődésem miatt nagyon kedvelem. Belépve rögtön lesegítik rólunk a kabátunkat, mi pedig helyet foglalhatunk. A bisztró nem túl nagy, ellenben nagyon hangulatos, az egész belseje melegséget áraszt, a falon pedig egy táblára van kiírva az aktuális menü.



Az első (üdvözlő)fogás házi vaj, kenyérrel, csírával, nagyon finom kombináció, a kenyér és a vaj olyan remek, hogy bírnék belőle sokat enni, de nem szabad, mert érkezik az elso tétel.



Aszalt szilvás kacsa rilette balzsamecetes salátával. A rilette, ami gyakorlatilag egy húskrémet jelent, együtt érkezett a salátával, az aszalt paradicsommal, és pirítóssal, kiválóan passzoltak egymáshoz, nagyon finom, ízletes volt. (Ráspi Schiller)



Ezután jött a laskagomba krémleves fokhagymás tintahallal. Nekem, aki imádom a gombát, ez valódi remekmű volt, hozzá a bébi-tintahal kissé füstös ízével a sor egyik legjobb fogását jelentette. (Somlói hárslevelű).



A harmadik fogás volt a tetőpont, tanyasi csirkepaprikás sós vargabélessel. Itt a csirkepaprikás a szokásostól kissé eltérő formában (de istenem, milyen ízzel), és a vargabéles annyira meggyőző volt, hogy akár abba is hagyhattuk volna a vacsorát, mert ezzel már megkaptam, amiért jöttem. Zseniális volt. (Szecskő Rubintos)



Következett a mangalica pofa gerslirizottóval. Nos, a hús nekem nem jött be, finom volt, de a sertéshússal kapcsolatos alapvető problémámat testesítette meg (kicsit rágós). A gerslirizottó viszont nagyon tetszett, majdhogynem ropogós volt a benne lévő zöldségek miatt. (Nyitnikék magyarfrankos)



Az utolsó előtti tétel a szicíliai bárányragu pirított burgonyával. A hús szintén nem teljesen nyerte el a tetszésemet (nem ettem még igazán bárányhúst, de kissé mintha zsírosabb-lazább lett volna az ízlésemhez képest), viszont az olajbogyó valami fantasztikus ízű volt, kár, hogy végül nem derült ki, honnan való. (Pinot Noir)



A desszert nem volt más, mint egy hármas: brownie, ganache truffel, chantilly. Itt már egészen nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy hely legyen neki is, de megoldottuk, kiváló volt mind a három. Ekkorra már borból is szépen betöltöttünk, én még nyertem is a “sommelier-kvízkérdés” teszten, így az egyik decit megduplázva guríthattam le a borokat (Furmint)



A vacsora nagyon jó hangulatban telt, sztorizgatással, anekdotákkal, millió poénnal, csak sajnos 11 előtt egy kicsivel el kellett indulnunk haza, hogy még az utolsó metrót elérjük. Gábor elmondta, hogy lesz a Lucullusnak egy saját bérelt lakása is mindenfélére (ami már publikus is lett), szóval a szekér halad előre szépen, ahogyan kell. Mi pedig jóllakunk.

Ps.: majd elfelejtettem, kóstoluk a hely különlegességének számító magyar Köleses sört, ami a nevéhez méltóan kölesből készül, ízében pedig leginkább a belga sörökhöz tudnám hasonlítani. Szintén ajánlom mindenkinek kipróbálásra, mert finom nagyon.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr92656661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.