Karácsonyra megkaptam a már korábban is említett Jamie Oliver (aki amúgy ha még nem írtam volna, annak ellenére, hogy “sztárséf”, kibaszott nagy kedvencem, annyira szimpatikus az az ember, hogy hihetetlen) 30 Minutes cimű könyvét, melyben azt próbálja meg alátámasztani, hogy kellő előkészületekkel egyáltalán nem olyan ördöngösség a konyhában rövid idő alatt kiváló eredményeket elérni.



Ezt egyelőre csak részben tudom alátámasztani, mivel ez még csak a második recept, de az alapgondolat látszik: átgondoltan, praktikusan használjunk mindent, úgy, hogy a végén, az akár három-négy részből összeálló kaják egyszerre készüljenek el, ehhez pedig ez a könyv kiváló. A menü, melynek egy részletéről írni fogok a piri-piri csirke nevet viseli, fetás-korianderes tört krumplival, salátával, és a fentebb említett, portuguese tarts névre hallgató süteménnyel. Ez utóbbinak a receptjét írnám le, mert botrányosan egyszerű, és kábé háromszor annyira finom.



Kezdésnek vegyünk egy feltekercselt leveles tésztát. Erről és azt hittem, hogy itthon nem kapható, de aztán az élet rácáfolt, hogy nem vagyunk ennyire lemaradva Nyugat-Európától, és a Csarnok aljában lévő szupermarketben meg is találtam, nem volt drága. Úgy csináljuk, hogy kiterítjük, félbevágjuk, és ha meg szeretnénk tölteni az egész muffinformát, akkor mindkettőből, ha nem, akkor csak az egyik feléből állunk neki varázsolni.

Először is befahéjazzuk az egészet, jól belelapogatjuk. Azután feltekerjük, megfelezzük, és három-három egyenlő darabra vágjuk. Ezek után feállítjuk, és fentről meglapogatjuk őket, majd ilyen formán beletesszük a muffinsütő formába, és széthúzogatjuk a szélére (ergó kis mélyedést csinálunk bele). Erre azért van szükség, hogy a leveles tészta mindenfelé nőjön - ha belegondolunk, egyszer feltekertük egy irányba, aztán egy teljesen másik felé paskoltuk és formába nyomtuk.



Ha ez megvan, akkor be a 200 fokra előmelegített sütőbe tíz percre, amíg szép barna nem lesz. Eközben fogunk 10-12 deka tejfölt, bele egy kis vaníliaesszencia, egy evőkanál cukor, egy tojás, és némi narancshéj. Összekeverjük, és máris megvan a töltelék, melyet miután megsült a matéria, és széthúzogattuk az összeugrott belsőjét (kiskanállal, mert meleg), beletöltjük. Ha ez megvan, vissza a sütőbe olyan 5-6 percre, kicsit kocsonyás lehet még ha kivesszük.

Amíg ez zajlik, egy forró lábosba dobunk 3-4 kanál cukrot, és a fentebb említett narancs levét belefacsarjuk. Ebből bizony karamell lesz, vigyázzunk, mert forró. Süti megvan, kiszedjük őket, lehetőleg valami szalvétára, hogyha a cucc rácsöppenne, akkor ne haljon meg a tányér/deszka; és ráöntjük a tetejére a karamellt. Ha megvagyunk, nem rémülünk meg, hogy máris beleszáradt a lábosba/kanálba, hanem feltöltjük vízzel, és visszatesszük forralni, ezáltal meg is tisztítja magát rögtön. Köszönjük Jamie, hogy irányítasz minket.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr432629627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

indust · http://indust.hu 2011.02.03. 15:59:19

Tetszik, csak a feltekercselt leveles tészta nem rémlik. Errefelé "simák" vannak csak.

jancsa 2011.02.03. 22:02:56

Egy cuisine-diktátor mindenkit megillet.