Barbárfivérek - Úthenger

2011.01.21. 14:00

Hála Dr. D legendás, passzivált Utolsó Éjjel bloggerkollégának, az elsők között juthattam hozzá Tibbah és Deego, azaz mostanában a Barbárfivérek néven futó duó legújabb, Úthenger címen megjelenő lemezéhez. Fizikailag kézbefogva a (dedikált!) korongot is kellemes az érzés, szép design, a munkagépes feeling is ütős, nagyon tetszetős munka, két rongyért pedig végképp.

Talán már írtam, talán nem, de mindkét előadó hatalmas szerepet játszott abban, hogy a magyar (underground...?) hip-hop megragadott még a tizes éveim közepén, emlékek gimnáziumba menet a 4-6-osról, miközben Deego nyomta a Földalatti Sikert (amikor én voltam 16, ő meg 20... good old times...), aztán jött Tibbah, Connections, és ott az első duplalemeznél minden véglegesen elveszett, és egyértelművé vált a one love.



A Nyers hús mixtape, a Halottak napja Finuccsi lemez, és a Disznóól után ez a negyedik kollab, valamint a második közös rapalbum ebben a felállásban, és méltó megnyitása ez a 2011 évnek minden szempontból. A zenék, ha lehet, minden eddiginél jobbak, érettebbek, sokkal több az olyan track, amire azt mondtam, hogy “bazmeg, ez gecijó”, mondanom sem kell, egy kivételével mind a Fivérek gyártmánya. Hihetetlen jól kisamplerezett témák, megragadó dallamokkal, ma itthon az egyik legjobb beatmakerek kezéből.

A szövegek pedig... hát, nem akarok magamra trófolni, de szintén még több idézhető sorral, rímmel, gondolattal szolgál, de talán ez is a fejlődés jele. Sajnos nagyon látszik az egyre sötétedő tendencia a világ dolgaival kapcsolatban, és ez a sorokon is észrevehető, legyen szó a pénzről, jövőképről, megélhetésről, vagy egyáltalán a magyar valóságról. Sokan mondják, hogy nem szeretik ezt a depresszív hangulatot (és itt nem csak erre konkrétan, hanem általánosságban értve), de ha belegondolunk, valahol ez a rap lényege, hogy a vágyakon felül kőkeményen a valóságról szól. Ugyanez a helyzet a káromkodással, míg engem ez sohasem zavart, a magukat kifinomultnak vallók már alapból ha ezt meghallják, elfordulnak tőle, hiszen mennyire alpári. Azt hiszem, biztosan írhatom, nem is nekik készült ez a korong...



A lemezjátszóba beleragadt korongon nem kevéssé illusztris vendégszereplők vannak, mint Majestic, Kasko, NKS, AKPH, Gabó (aki szerintem az egyik legjobb featet adja valaha), Bankos, The Steve (a korong egyik legjobb számában), Funk, Rizkay (egy micsoda visszatérésben), DSP (na ők szerintem egy kicsit gyengébbek most), Columbo (egy meglepő, ám már régóta várt együttműködéssel), Tkyd és Pixa. Mellettük Tibbah hozza a szokásos, a valósággal lehangoló, de egyben vicces stílust, és a Deego jegyezte sok üvöltős/hörgős/éneklős refrén mellett duplán basznak oda az ilyen stílusú reppjei is.

Amit külön kiemelnék, az a Mama című szám, ami a valaha készült legszebb szám az édesanyáknak dedikálva, pedig ugye már volt néhány nagyon jó track ezügyben. Ebben része van a nagyon komoly alapnak is, de ugyanennyit nyom mindkét verze, és szerintem mindenki képes egy könnycsepp elmorzsolására Deego része után, ugyanis ami itt lenyom, egy ilyen témáról, egy ilyen flowban, azt oktatni kéne.



Ha bárkinek is kétsége lenne, a 2011-es évben sem lesz hiány a minőségi magyar cuccokból, és ennek egy ötcsillagos bizonyítéka az alig három héttel az év kezdése után megjelenő Úthenger. A lemez a nevéhez hűen passzíroz bele az aszfaltba, amíg te csak meredten állsz, melletted szalad a táj, ahogy új élet indul el, kidőlnek a fák, a világ nem vár, nélküled forog tovább, csak száguldunk át a gondok folyamán...


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr472601882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.