Gyula és a krematórium

2011.01.19. 04:39

John az ágyon feküdt. Próbálta az éjfél előtti alvás hihetetlenül magasztos elméletét a magáévá tenni, mert hát másnap vizsga, és ha nem tanul megpicsázzák, ellenben ha tanulás előtt (némi olívás tészta és eredeti olasz balzsamecetes chips után) nem alszik egyet, akkor kurva fáradt lesz, és hagyja az egészet a francba. Egyszer csak hangokat hallott a bal fülébe (a másikkal a párnán feküdt):
-Gyula...- gyorsan körbenézett, de sehol senki - Gyula... hallatszott még elhalóan a hang, aztán csönd.

Gyanús zajok hallatszottak a nappaliajtó mögül. Na, ha Spikeyék keltek fel, azt is megbaszta a jóég, pedig csendben voltam, maximum ez a köcsög gyulázott itt- gondolta hősünk, amikor a tárcsahang után a következő üzenet érkezett:
-Ön a krematóriumot hívta!- majd üresség. Szóval, ha nem Marshall faterját temetik, akkor aztán végképp nem tudta Jánosunk, hogy mi ez, amikor a hűtő kezdett el kattogni ezerrel.

Johnny kezdett volna felkelni, amikor a szoba alja kiszakadt a gecibe, és hősünk lehullott a pokol tornácára, ahol ivott egy sört az ott lakozó térdig szaros gumicsizmás redneck-kel, aztán megköszönte szépen, és ugrott tovább, hogy azért egykor még felébredjen, mert akkor ha tanul pár órát, még van esély a vizsgára.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr132594844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.