Két hete vasárnap nyitott meg a második Starbucks a Mammut II.-ben, mi pedig egy kiváló havas túra után, növekedő sznob-szinttel a szívünkben arra gondoltunk, hogy meg kéne már nézni, mit is tud nyújtani a híres-neves fair-trade alapokon nyugvó vásárlómágnes. Anno még olvastam egy könyvben ugyan, hogy a Starbucks nem is feltétlen azzal lett a legjobb/legnagyobb, hogy milyen jó a kávéjuk, hanem azzal, hogy metrókijárók közelébe álltak, aztán naná, hogy a sok ember oda ment, ami a legközelebb volt, és máris kígyóztak a sorok, amelyek persze további vásárlókat generáltak. Persze ilyen megközelítésből tekintve a Meki sem a hamburger, hanem az ingatlanbizniszben utazik.



Nekem aztán mindegy volt, hogy ki mit csinál, csak kapjak kávét és sütit. Már elsőre feltűnt, hogy vagy 10-12 pultos tüsténkedik, noha közvetlen vevőkapcsolatban összesen négy volt (egy rendelésfelvétel, kettő kassza, egy kávékiadó). Maga az egész processz úgy néz ki, hogy kéred a sütit, azt majd kiadják a kasszánál, kéred a kávét, csávó ajánl valami aktuálisat, elfogadod azt, a pohárra ráírják a neved, fizetsz, megkapod a sütit, mész tovább, a kávékészítő kisiparos név szerint kommunikál veled, miszerint “egy nagy shot, két habos, akkor János, mindjárt érkezik, melegedik a gép, forró a helyzet, egy pillanat és kéééész...”, majd a végén a kiscsaj név alapján identifikál, és meg is kapod a cuccost.



Csodák csodájára vasárnap délután, nyitásnapon volt ülőhelyünk, így el tudtuk fogyasztani a mandulás nugáttortát és a karácsonyi kávét. Előbbi nem volt rossz, de nem is mondanám extrának, szimplán egy finom tortát kaptunk. A kávéból közepeset kértem, jó nagy volt nekem (aki amúgy nem kávézom), alig bírtam meginni, és noha azt vártam, hogy akkor majd kakukkos óra módjára fog kattogni a szemem, és lenyelem a saját fejemet, tévedtem, szóval még nem is volt olyan sok koffein a témában. Az árszínvonal viszont az volt, ezért a három tételért fizettünk olyan két rongy fölött valamivel, ami lássuk be, nevetségesen sok.



Éppen ezért nagy a valószínűség arra, hogy többet nem is látogatok ide, hacsak nem fogják félmeztelen lányok a mellükre fújni a habpamacsokat, mert akkor lehet, hogy megfontolnám a dolgot. Ami tetszett az a dolog személyessége, János így, János úgy, meg végtére a termék sem volt rossz, de sajnos még nem jött el a 25. óra, így félre kell tenni a 13. hóra, ergo nem jut pénz az ilyenekre. Azért egynek jó volt.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr122516223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.