Emlékszem anno mindenki izgult Starkiller első kalandját látva, hogy húha, jön a Dark Apprentice, legyakja az égből a baszom nagy hajót, mi lesz itt még. Nos, nekem csak nemrég adódott rá lehetőségem, hogy kipróbáljam, mivel a régi gépemet nem támogatta az Erő; de pár pálya után szedhettem is le, mert vagy belefagyott, vagy megbolondult végleg. Gondoltam fasza, akkor majd eltesszük boxra, mint a GoW-ot, ami meg valami hülye időállítós baromság miatt eleve elindulni is cseszik.

A minap láttam, hogy kijött a második része is a cumónak, akkor viszont ne várjunk tovább. Fel is dobtam, úgyhogy pár szóban megosztanám a kipörgetését. Először is a grafika gyönyörű, nagyon tetszett az egész, a hangokkal egyetemben. A zene egészen fantasztikus, a szokásos John Williams-féle Star Wars zenét kapjuk vissza nagyzenekarra hangszerelve. Starkiller mozgása akrobatikusan jól meg van csinálva, ennél jobb már csak Wii-n lehet, ahol fizikailag te csapod szét a köcsögöket. Az Erő alkalmazása is fasza, a push/pull/lighten mellett van még Jedi Mind Trick, meg még valami más is, és ezeket primitív szinten ám, de lehet fejleszteni, aminek az a lényege, hogy ha sokat szétcsapsz, kapsz pontokat, amiből upgradelsz, hogy még inkább oda tudjál baszni. Csak úgy, ahogy szoktuk.



A story, lévén az elsőt végül nem ismertem meg végig, nem rossz, bár túl sok izgalmat nem tartogat, a legvégét kivéve nem is tudunk választani a jó és a sötét oldal között. A játékmenet helyenként iszonyat repetítív, és bazi idegesítő, amikor már negyvenedszer történik meg ugyanaz, egyszerűen az idegstressz jött rám már néha. A bossfightok is sokszor el vannak húzva, mint a rétestészta, tizenöt szinten keresztül ide csapja-oda csapja. Egy egy ponton viszont vannak játékmenet-monotonitást megtörő kis részek, ezek tetszettek, mert néha legalább nem vízszintesen mászkáltál.

Ez sem a hosszú játékok sorát erősíti, és igazából érzelmileg sem tudtam hozzá hogyan viszonyulni, leginkább a kötelezően letudandó gammák közé sorolnám be, bár amikor lekaptam az első Tie-fightert az Erő segítségével, azért valljuk be, hangosan felvisítottam, és ugráltam ültömben. Ha bírjuk az SW univerzumot, meg a jófajta fénykardozás, akkor bizony nincs más hátra, ki kell pörgetni.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr692453756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.