Kirándulás a csokigyárban

2010.09.25. 17:08

Két hete lehetőségünk nyílt a Lucullus Bt. szervezésében megtekinteni a chocome.hu offline irodáját és egyben a csokoládékészítő műhelyt is. Este hétkor kezdődött a program a 13. kerületi Szent László utcában, ahol a fentebb említett “gyár” található. Összesen tizenöten voltunk, ennyit tett lehetővé az amúgy egyáltalán nem nagy méretű üzem, ami inkább hasonlított egy méretesebb konyhához.

Az egész koncepció kiötlője és megvalósítója Mészáros Gábor volt, aki a helyszínen is teljes harci felszerelésben fogadott a Lucullusos (szintén) Gáborral együtt, és egy rövid prezentáció valamint egy kiváló pohár bor után el is kezdődött a csoda. Az a kezdés után már teljesen természetesnek tűnt, hogy Gábor jószerivel mindent tud a csokoládéról a legelejétől a legvégéig.



A konyhában gránitlapos pultok voltak az egyik oldalon, a többi helyet pedig két temperálógép foglalta el. A temperálás jelenti ugyanis azt a folyamatot, amikor a csokoládépasztillákból melegítés hatására folyékony csokoládé készül, és kialakul a megfelelő kristályszerkezet. Nagyon fontos a hőmérséklet, hiszen bizonyos határ fölött már sérül a csokoládé, és ennek szemmel látható nyomai is lehetnek (ki ne látott volna fehér kicsapodást egyest csokoládékon). Ugyanilyen fontos a fizikai behatás is, és ez volt a következő amire példát kaptunk, mivel Gábor kézzel állt neki a fehércsokoládét temperálni. Idekapcsolódnak a gránátlapok is, hiszen azon a legjobb dolgozni a csokoládéval.



Miután elkészült a fehércsoki, következett az összeállítás, melynek az első lépése az egyedi formába öntés volt (igaz, mindenhez hozzátehetném, hogy egyedi, mivel a formától kezdve a dobozig minden Gábor ötlete volt). Csakúgy, mint rendelésnél, itt is ötféle feltétet lehetett rárakni, de nem csak úgy rászórva, hanem valódi kézműves készítés módjára, minden szemet egyenként tett rá. Hihetetlen lehet ezt olvasni, de tényleg így volt, megadva azt a minőséget, amivel az egész rendelkezik, és amiért ilyen gyönyörűen néz ki az egész.



Összesen kb. 90-féle feltétet lehet rárakni a csokikra, és kiszámolhatjuk, hogy ez több tízmilliós nagyságrendű kombinációs lehetőséget biztosít nekünk, és elég sanszos, hogy a kedvenc kreációkat leszámítva nem lesz két egyforma tábla csokoládé. A feltétek a fűszerektől a frissességüket gyakorlatilag 100%-ig megőrző egyszerre fagyasztott és szárított gyümölcsökön át a magvakig és akár az aranyfüstig terjednek, úgyhogy igazán nem mondhatjuk, hogy nincs választék (és igen, van akár gumimaci, és zizi is a kínálatban).



A kész csokoládék a hűtőbe kerültek, és ezalatt már beindult a gépi temperálóból készülő csokik összerakása is, jelentősen gyorsabban, mint a kézi. A csokik létrehozása alatt szó esett mindenről, az egész készítésről, a nagy pohárral megivott folyékony csokitól az utána éjjel következő hasfájásig (ennyire tömény a cucc)  a kézzel készült temperálógépig tényleg mindenről esett szó. Egészen fantasztikus abba belegondolni, hogy az egész üzemben egy ember végzi el az összes munkát a legelejétől a legvégéig (naponta kb. négyszáz csokit tud legyártani így), és minden egyes darab különleges, és egyedi munka.



Miután bekerültek az étcsokik is a hűtőbe, kezdődött a csomagolás, a szintén nagyon szép dobozokba (most a default a fekete, ami komolyan, annyira eliten néz ki, hogy akár a Nokia vezérigazgatójának is lehetne adni egyet belőle, nem sértődne meg), de nekünk még az előző gyártású pirosból jutott, ami szintén jól néz ki, és mondhatni kuriózum is, hiszen gyártásba ez nem megy.



Ami még durva, hogy minden egyes dobozra külön címke készül (ugye mivel nincs két egyforma, így mindig egyénileg kell legyártani a címkét is hozzá, ami megint többletmeló), de ezáltal akár névre is szabható a doboz, ami újfent plusz pont. Másik kemény sztori, hogy Gábor fejből vágja az összes (!) összetevőnek az árát. Egy csoki amúgy átlagosan olyan 1200 forint környékén van, de ha összehasonlítjuk az ezen az áron lévő bonbonokkal, én azt mondom, ezerszer inkább ilyet adnék. Érdemes amúgy böngészni a honlapon, onnan is sok ötlet, illetve hasznos információ leshető le.



A végére eléggé elhúzódott a dolog, kábé éjfélkor végeztünk, de így is egy “hát ez iszonyat frankó volt” érzéssel mentünk haza. Egyszerűen csodálatos volt azt látni, hogy valaki kitalált (egy amúgy nem annyira bonyolult) minőségi ötletet, és azt teljesen a nulláról így végigvitte, úgy, hogy már nem egy helyről érdeklődnek iránta külföldön is. Ez a szeretet és elhivatottság amely az egész munkája során látszott egyszerűen példaértékű, és mindig jó látni, hogy van ilyen is még a világon. Tudnék még ezer apró motívumot írni, mert voltak még bőven, amik ezt támasztják alá, de inkább nézzétek a Lucullus honlapját, és ha van még lehetőség jelentkezni, menjetek el, mert megéri.

Gáborral és a chohome-vel legközelebb elvileg a Pálinkafesztiválon lehet találkozni (jómagammal úgyszint), úgyhogy ha valakit érdekel, mindenképp menjen ki, és nézze meg, mert ha valamit, akkor ezt érdemes. A két tábla csokiról pedig elvileg lesz videóajánló a napokban, úgyhogy érdemes továbbra is figyelemmel kísérni az oldalt.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr832322658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.