Reggel (akárcsak szombaton, bár akkor ezt nem is meséltem) kicsit később ébredtünk, vajon miért, így az összepakolás és csácsáá után máris pörögtünk befelé (az eső ismét esett, de már fel sem vettük, ez van). Bementünk a szokásos utunkon, kerestünk valami reggelit, mely végül egy 3-4 eurós serrano sonkás, miegyébbel töltött szendvicsben manifesztálódott. Mára csak egy feladat maradt, mégpedig a szuvenír, melynek azért többé-kevésbé eleget is tettünk.

Elsőként kezdtünk egy csokoládéboltban, ahol fele handmade másik fele elit desszertek voltak. Itt be is vásároltunk rendesen, igaz később más boltokban láttuk, hogy ha nem csak kézipogyóval lettünk volna, akkor sokkal inkább jövedelmezőbb lett volna a dolog, hiszen nem egy helyen 8-15 euróért kaptál 8-10 doboz bonbont/édességet/csokit, úgy plusz egy kiló mennyiségben. Szóval ha valaki úgy megy, hogy tud pakolni, ne ragadjon le az első lehetőségnél (ami nekünk a főtér közelében lévő hosszú árkádos folyosó jellegű vásársor volt).



Innen rögtön egy hangulatos középkori jellegű kis utcácskába jutottunk, ahol erősen dominált a vendéglátóipar, pontosabban csak az volt. Tízeurós ajánlatok garmadája, tenger gyümölcsei, minden, ami kell. Innen egy óriási sörboltba jutottunk, ahol annyi sör volt, mint a mennyországban, mindenféle pakkok, csomagok, egyesével és összesen. Itthon még hasonlónak sem láttam a nyomát sem.

Egyvalamit nem húztunk be még, ez pedig a Manneken Pis volt, de mivel az eső már reggel óta adta a pist a nyakunkba, így a lelkesedésünk sem volt az a hatalmas: megkerestük, megnéztük, oké, aztán mentünk hűtőmágnest vásárolni. Mivel még mindig dög sok időnk maradt, újfent kajálni támadt kedvünk, de a versenyhelyzet majdnem tragédiához vezetett. Volt egy olyan utca, ahol egymás mellett, kábé hat-nyolc döneres volt, török, görök, és még ki tudja milyen kivitelben. Gondoltunk arra, hogy eredeti belga sült krumplit toljunk, de fura módon nem is volt sok ilyen árus, másrészt amit találtunk egyet, az meg elég drága volt, így maradt a sok közül az egy választása az előbb említett utcában. Itt az eladók úgy kínálgatták portékájukat, mint három nappal ezelőtt a lányok a testüket, így valóban nehéz volt a választás (illetve félő, hogy akárhová is megyünk, mihelyst kijövünk elkapnak, és megdarálnak a húsvágó körfűrészükkel).

Végül választottunk egy görög kajáldát, ahol ugyanolyat menüt kaptunk, mint előző nap (ugyanannyiért kb.), viszont itt a wc békésebb volt. Kódorogtunk még egy kicsit, aztán szép lassan elindultunk a rendezvous pontra, ahol Ági volt olyan kedves, és elvitt minket a Charleroix-ra egy vidám egy és negyed órás út keretein belül (amit ezúton is köszönünk, és a verda is zsír volt). Az út utolsó perceiről is hoztuk a címadó dalt, ami igazán megfogott TJ-vel bennünket.

A könnyes búcsú után a kissé káoszos külső-brüsszeli reptéren sem mentek simán a dolgok, itt is motozás, szkennelés, cipőellenőrző gép, minden volt, mígnem bejutottunk. A gép hazafelé tele volt, és fél nyolc környékén már meg is érkeztünk bpcitybe.

A szokásos összefoglalóm Brüsszelről: angolul közepesen beszélnek, ez gondolom betudható annak is, hogy általában francia a nyelv (meg van valami flamand is, de hogy ki, mikor, melyiket használta, arról ne kérdezzetek). A csajok itt sem rosszak, ellenben elég koszos, és néhol annyira nem bizalomgerjesztő a város, még ha nekünk személyesen nem is volt semmi gáz(de azért tegyük hozzá, Ági nem egyszer kérdezte meg, hogy nem-e volt semmi balhé, gondolom, nem véletlenül).

Az újabb háromnapos kirándulás beszámolója itt most véget ér, de a blogon a következőkben lesz még néhány kép útitársaim objektívjéből, a szombat esti sörökről, illetve talán még egy videó is várható. A konklúzió viszont most az, hogy jó volt, és megérte azt a ~86k-t ami ráment.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr192291595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.