Ez ám az égés

2010.07.15. 21:06

Szerintem sokan vannak olyanok, akik a manapság zajlódó 35-40 fokos melegben szeretnének egy kicsit fázni, netán libabőrösnek érezni magukat. Amennyiben ez valóban így van, akkor van egy tuti ajánlatom, mellyel egészen bizonyosan el lehet érni a fentebbi hatást.

Menjünk el a Balaton Sound nevű fesztiválra, majd ott feküdjünk olyan 4-5 órát a tűző napon déltől ötig. Bekenni magunkat természetesen nem fogjuk, hiszen mi annyira vagányak vagyunk, hogy (annak ellenére, hogy amúgy rühelljük a strandolást) nem fogunk leégni. Természetesen nincs is semmi gond egészen estig, amikor azért már érezzük, hogy kicsit megfogott a nap.

Pár órával később már azt érezzük, hogy egészen szarul vagyunk, és talán lázasak is, életkedvünk az nulla, és nemsokára menni kell bulizni, hiszen nem kis balfasz gyerek módjára aludni jöttünk le. Néhány sör után már jobb az állapotunk, de ettől függetlenül jelentősen érzékeny a vállunk.

Másnap negyvenkétszer bekenjük magunkat az utáni krémmel, csakis árnyékban hesszelünk, illetve délután öt után bemerészkedünk a vízbe is egyszer. Úgy érezzük, hogy kicsit javult a helyzet, bár a hátunk még érzékeny, de felvesszük a feszülős pólót, aztán irány a Burnbe a ventillátorba húgyozni.

Vasárnap úgyszintén a negyven fokot az árnyékban döglődve töltjük, bemegyünk a vízbe is, de lassan kezdjük úgy érezni, hogy a hátunkat baltával baszogatják igen intenzív módon. Szerencsére léteznek remek eszközök a fájdalomküszöb kitolására, ezeket vidáman alkalmazzuk is, de sajnos hajnalban, amikor utoljára álomra hajtjuk a fejünk a hálózsákunkban, ugyanúgy kurvaanyázunk egy egy rossz mozdulatnál.

Hétfőn már fáj az embernek tükörbe nézni, olyan randa vörös színe van, de sebaj, ezzel kell együtt élni most már. Zuhanyzás amúgy is max. langyos vízzel, mert a forrót nem bírjuk, aztán jöhet a gyógyulás. Kedden már urak vagyunk, dolgozni is megyünk, bár dícsérik a színünket, nem is sejtjük, hogy a feketeleves csak most jön.

Szerda reggel ugyanis felkelés után döbbenten vesszük észre, hogy elkezdtünk picsa módon hámlani, a hátunk igen randán néz ki, mint egy bőrrákos kb. és jön lefelé a bőr, mintha egy kurva kígyó lennénk. Ha ez nem lenne elég, a munkába beérve még elkezd az egész frankón viszketni is, valamint a testünk azt is jelzi, hogy kis barátom, ezt bizony csúnyán elbasztad, és olyan hidegrázás, libabőrözés van aztán egész nap, amit öröm nézni (hát még átélni).

Szóval itt vagyunk most, és frankón mondom, rohadt szar a közérzetem, úgyhogy bízom benne, hogy nagyon hamar véget fog érni, mert szörnyű ez az állapot (persze kellett nekem is ilyen szintű sokknak kitenni szerencsétlen szervezetem).


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr162154313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.