Amikor az év elején elterveztük, hogy bizony ismét behúzunk két országot, még nem gondoltam arra, hogy ez engem a sok eszetlen bulizás, és tandíj mellett egy valódi pénzügyi dögvészbe fog dönteni, de miután már le volt foglalva az utazás és a szállás, eszembe sem juthatott a visszakutyázásnak a gondolata. Így eshetett meg, hogy 2010.03.18-án, egy napfényes csütörtöki napon útnak indultunk Eindhovenbe.

A szokásos módon először Gee-vel, majd TJ-vel találkoztunk, majd irány a Ferih1, ahol újfent szokásos módon vehettem le a cipőmet, mert valami becsipogott (hát igen, a Timbo bakancs már csak ilyen, akkor is van benne cucc, ha éppen nincs), majd a Kratossal díszített aznap megjelent 576 beszerzése után pattantunk is a gépre. Laza kétórás, fülfájós út után megérkeztünk Eindhovenbe, ahol is dögmeleg fogadott, úgyhogy a télikabát kell ide döntést máris üdvözölni tudtuk, miközben megváltottuk a jegyünket (a pénzünket most még itthon, a világot meg majd később), és felszálltunk a buszra, ami bevitt minket a központba.

Ott rögtön összespanciztunk egy hazánkfiával, így a jegyet megvéve közösen vártuk a vonatot, amely bár emeletes volt, tisztaságban nem sokban különbözött hazai társaitól (oké, másodosztályon is bőrülés volt, valamint a wc-ben (minő mulasztás) nem jártam); valamint, ami nem elhanyagolható, tökéletesen halk volt, kb. semmit sem lehetett hallani abból, hogy egy vonaton ültünk. Amszterdam Amstel megállónál le is csúsztunk, majd egy negyedórás séta, az Ovi Maps szponzorálásával, és oda is értünk a hostelbe, az utcai fronton enyhén bordélyházat idéző logojú Hotel Lindába. 

Becsekk után, ahogy mentünk volna felfelé, máris megértettük a sok-sok internetes értékelést: a lépcső kb. 70°-os szögben ment felfelé (nem túlzás!). Nekünk csak hátizsákunk volt, de aki itt bőrönddel akart volna feljönni... hát annak sok szerencsét hozzá. Felérve egy egészen nagy szobát találtunk, kissé büdösen, egy remegő korlátos franciaerkéllyel, némi fűmaradvánnyal a fiókban. Lightos pihenés után indultunk is tovább, de nem tudtuk nem észrevenni azt, hogy a városban valamiért... büdös van. Konstans módon (mint Desmond) ott volt mindenhol, bármerre is mentünk. A másik, melyet saját bőrünkön tapasztaltunk, hogy a vártnál is több a biciklis, és csakúgy, mint itthon, azt képzelik, hogy ők a közlekedés urai, ezáltal úgy, és arra mennek, amikor akarnak. Elég ehhez annyi, hogy TJ negyed óra után már élénk ellenszenvét fejezte ki az összes biciklis iránt, nemhogy Amszterdamban, hanem az egész világon (persze ehhez kellett néhány majdnem gázolás-szerű incidens is).

Keresztülhaladva a városon először a Van Gogh múzeumba mentünk, ami nem volt rossz, csak hamar keresztülmentünk rajta (bár nekem nem is hiányzott egy Prado hosszúságú trip). Mindezek után villamos vissza Amstel, majd egy kisebb rohanás után megváltottuk a jegyünket a tengerpartra, pontosabban Zandvoort am Zee-be (csaak eegy húsz perces úút voolt, Harleemen keresztüül) - azt hiszem most láttam életemben először a nagy, végtelen tengert, default homokos parttal együtt. Volt egy jófajta tengericucc-árus is, meg néhány posztkomm-érát idéző hotel, szokásos gyrosos, stb. Gyorsan le is zúztunk a partra, épp ment le a nap, a szél kissé fújt (micsoda meglepetés), és egy valag kagylóhéj volt a parton, sétálók, halászhajó - azért el tudtam volna lenni itt is egy szállóban, tegyük hozzá.Visszamenetel után először lőttünk magunknak egy dönert, majd irány a város éjszaka. A vöröslámpás negyed, hát, hogy mondjam... meggyőző volt, de sajnos mivel se pénzünk nem volt ilyenre, sem az árakat nem tudtuk, így egyrészt nem is volt semmi móka, másrészt még visszatérünk (harmadrészt meg nem vagyok benne biztos, hogy ugyanilyen lányokat nem-e lehet kapni itthon is - gyanítom de, persze tisztelem én a hagyományokat is, ha értitek hogy mondom). Sütit, zözit, haskát, kalap urat nem fogyasztottunk (előbbi mondatomra újfent visszautalnék), emiatt többen meg is kérdőjelezték, hogy minek mentünk akkor egyáltalán Mekkába, ha nem is imádkoztunk - ennek megfejtését meghagyom mindenkinek házi feladatnak.

A sátorállító kalandok után próbáltunk keresni egy autentikus holland sört, amit nagy nehezen találtunk is, majd kettő után, éjfél múltával hazatértünk egy hatalmas sétával, és kidőltünk. Az éjszaka kábé háromszor is megszólalt valami kibaszott erős tűzriasztó a hotelben, de szerencsére fél perc múltával abba is hagyta (gyanítom eddig jutott, amíg a delikvensek a cigikével eljutottak az ablakig, és ott már nem érezte a jelző).


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr701966760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.