Kened a lóvét

2010.04.28. 20:21

Már Kozel három és fél éve a nagyvállalati multinacionális szcénában dolgozom, és mivel azért nem átallom az időmet a Cég szolgálatába adni, így azért már egy magamkorabelihez képest egészen jól keresek. Persze most nem arról beszélünk, hogy nem-e lehetne nálam jobban keresni, vagy ilyesmi, de ha körbenézek, azt látom, hogy időszakos munka, diákmeló, lassan befejezzük az egyetemet, fősulit, vagy épp nem, és elvagyunk, heti ötször bebaszunk (na jó, ezt lássuk be irígylem), miegyéb.

Ezzel idáig semmi gond nincs, de amikor gimnáziumi vagy hasonló életkorban lévő ismerősöknek mesélem ezt, akkor ugye általában szóba kerül a fizetés. Két példán keresztül szeretném megvilágítani azt, ami felbasz.
 

    1. Igen, én 30 buznyákot keresek, ez annyira amúgy nem sok, máshol lehet többet is keresni, gyakorlatilag ugyanezzel. -Ne bassz már, mi az, hogy nem sok, anyám aki orvos/tanár/akármi, kevesebbet keres, hát szégyelljem már magam, én mohó hiéna, dögvész, halál, miegymás, kapjam be.
 
Ezzel kapcsolatban én sajnos nem fogom magam rosszul érezni, hogy ennyit keresek, ugyanis. Egyrészt nem az a mérce, hogy kinek melyik rokona mennyit keres, hol lakik, miből tartja el magát, stb. Sőt, továbbmegyek, mert leszarom, hogy más kevesebbet keres, én ezért nem fogok azon a tényen gondolatilag változtatni, hogy igenis én tudnék, és szeretnék, és fogok is többet keresni. Igen, az én anyám is kevesebbet keres. És? (ezt a beszélgetést amúgy vele is lefolytattam, és neki is csak ezt tudtam mondani, hogy elnézést, hogy van bennem ambíció, és nem törődtem bele a szarba)
 

    2. Főiskola kezdete, én házfestőnek kezdtem, valaki meg pötyiragasztónak. Én tudtam jól, hogy a pötyiragasztásból nem lehet megélni, ezt hangsúlyoztam is, le lettem hülyézve, dehogynem lehet, basszam meg. Vicces, hogy a házfestést (melyből kiváló pénzek eshetnek) abbahagytam, és mentem dolgozni. Most ott vagyunk, hogy az illető már ott tart, hogy 1- halálosan idegesíti az én harminc buznyákom, mert ő keres ha tizet, diplomás pötyiragasztóként, 2 - az még inkább, ha én ehhez azt merem mondani, hogy ez nem sok, 3 - kérdezem, hogy új munkahely, ilyesmi? Nem, neki az egyetlen megoldás a gazdag férj lesz, mert őt el kell majd tartani. Ja mondom az más.

Azt hiszem az ilyen mentalitáshoz kommentár sem kell.

Mindezek mellé, amikor általában megemlítem azt a tényt, hogy én teljesen önellátó vagyok, nem otthon lakom, meg ilyesmi, nagyjából megenyül a közhangulat (főleg ha szóba kerül a félévente 200k tandíj, és társai); de egyszerűen nevetséges hogy az emberek mennyire szeretnék azt, hogy dögöljön meg a másik kecskéje is.

AMI PEDIG NEM FOG, MERT EGY KIBASZOTT SZUPERKECSKE AZ.

 


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr261960284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.