Ne legyetek kétségbeesve ha nem hallottátok még idáig Sam Rockwell nevét, és a Moon című filmről sincs fogalmatok se, hogy mi fán terem. Nekem sem volt még néhány nappal ezelőttig, de mostanra megvilágosodtam. Két névvel rántott be a film első körben: Kevin Spacey és Clint Mansell. Ebben a legjobb, hogy egyik sem a főszereplő.

Sam Bell alias Sam Rockwell a Lunar Industries alkalmazottja, és 3 magányos évet kell eltöltenie a Holdon, amíg folyamatosan üzemelteti a bányászgépeket, mely az új idők energiaforrását adja. Alig két hét van hátra a munkájából, amikor bekapcsolódunk a filmbe. Felesége és kisgyereke várja otthon, érthető ha már kicsit jobban rá van pörögve a dologra. Azt írtam magányos, de ez nem teljesen igaz, hiszen ott van vele társa a MI, GERTY, aki a fentebb említett KS hangján szólal meg, és gyakorlatilag érzelmeit (?) egy kis dobozban lévő kijelző segítségével képes csak közvetíteni.



Ez az alapszituáció, és sokkal többet én sem fogok elárulni, hiszen akkor nagyrészét lelőném a filmnek (amit amúgy a trailer sajnos meg is tesz), annyi a lényeg az egészben, hogy Sam gyakorlatilag elviszi az egész filmet a hátán, mégpedig zseniálisan. Az a magas szintű karakterfejlődés, amit több rétegben elénk tár a film, egész egyszerűen félelmetesen jól meg van csinálva. A különböző stációk hősünk életében vizuálisan olyan jól vannak ábrázolva (és ehhez persze kellett a remek színésziteljesítmény is), hogy emellett szinte másodlagosnak tűnik Gerty szerepe. Pedig egyáltalán nem az.

Gerty indítékai a lehető legegyszerűbbnek tűnnek, mint ahogy azt a címben is jeleztem - ez a mondat többször is elhangzik a filmben. Ahogy azt látjuk is,Gerty nem egy az egész hajót behálózó MI, csak úgy néz ki, mint egy turbózott képességekkel rendelkező segítőtárs. Mégis, ezekben a szándékokban az ember sokszor elbizonytalanodik, hogy akkor most ki kinek az oldalán is áll. Nem véletlen, hogy a film egészét nézve beugorhat P. K. Dick munkássága is, hiszen akár az ő tollából is származhatna az egész.

Már a szinkronizáció olyan jól sikerült, hogy az adott kontextusban hihetetlen érzelmeket tud megjeleníteni a robot (kábé egy doboz ami a plafonon lóg), és az pedig, hogy egy kis dobozból mosolygó vagy épp szomorúsmiley jelenik meg, az pedig teljesen nonszensz. És működik. Ehhez persze hozzájön a harmadik név, aki ismét nagyszerűt alkotott, ez pedigClint Mansell (Requiem, The fountain, Smokin Aces) aki megint olyan egy scoret tesz hozzá a filmhez, hogy az atmoszféra egyszerűen félelmetesen megindító. A folyton visszatérő két-három zongorás téma a fülünkbe fog ragadni, szóval jobban tesszük, ha rögtön be is szerezzük a filmzenét is, fog az még menni nálunk sokszor.

Ha megnézzük az egész cselekmény egészen kis helyen játszódik, tehát körülbelül van egy űrhajó, valamint az azon kívül játszódó űr (ami szintén elég alacsonyköltségvetésből lett lemodellezve) melyből szintén csak egy űrjárónyi teret látunk. Ezt összevetve azzal, hogy összesen egyetlen emberi főszereplőnk van csak, elég fura képet kapunk, és ehhez megugrásához azért elég nagy bátorság kell.

Óhatatlan az összehasonlítás a másik durva űr sci-fi-vel a Sunshine-nal. Annak a költségvetése kb. tízszerese volt ennek (és még az is baromi alacsony) és ez azért látszik is, hiszen ott a vizuál brutálisan meg volt csinálva. Amiben különböznek mégis, az az, hogy igazából a Sunshineban elég sokszor voltak csak "nagybazmeg"gel jellemezhető részek, és ugyan itt is voltak olyan pillanatok, amikor az ember várta volna, hogy akkor most kenni fogják, sajnos még sem történt ilyen (akkor már sokkal inkábbWTF hangulatú a dolog). Mindezek mellett természetesen egy szóval sem azt mondom, hogy ne lenne ez is annyira jó, mint a másik.

A végére jön a feketeleves: ez a film nagyrészt a fesztiválokra készült (Sundance, stb.), és sajnos itthonra nagy valószínűséggel csak DVD-n fog megjelenni. Ne hagyjuk azonban elveszni, mert mindenképp látnunk kell ha szeretjük a műfajt: egy ember küzdelme mindentől és mindenkitől távol az űrben. A 2009-es top filmek közé ez most bekerült nálam - és nálatok?


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr271524041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.