Szentendre+Római

2009.05.30. 21:57

Szentendrén utoljára minimum tíz éve voltam, tehát igazán időszerű volt, hogy újra menjünk. Nem számítottam volna rá, hogy ilyen éles a határ, de alighogy kiértünk Bp határain kívül (értsd Békásról kigördült a zöld szerel-vény), rögtön két sokkot is kaptunk. Az egyik egy mögöttünk ülő iszonyat modoros család volt, ahol a kislányt folyamatosan a teljes nevén hívták (de minimum Vanessa-Claudianak), és szörnyen affektáló stílusban fejtették ki, hová is mennek, és kikkel fognak találkozni (a mit fognak enni-t már bele sem mertem írni). Ha lett volna diktafonom, Modor Tibi most zokogna.

Új bekezdés kellett nyitnom a következőhöz. Budapesten vásárolt Békás-St. Endre kiegészítő jegyünk darabja 250 forint volt. Menettértit kértem, ez abban nyilvánult meg, hogy egy kis négyzetet bepipáltak rajta (persze ezt én nem vettem észre). Négy darab, jön a kaller. Hatalmas "jó napot kívánok"-kal nyitottam, és átadtam két jegyet, balgaságomra azt, ami be volt pipálva. A kalauz sóhajtott, majd mondja, hogy "nem jó, return ticket". Eddig is tudtam, hogy nagy elit vagyok, nade ennyire, hogy akcentus nélküli magyar köszönés után is külföldi legyek? Sebaj, kérdezem mi a baj. Nagy nehezen elmondja, hogy a másik két jegy kell, amin nincs felségjelzés. Felesleges a kérdés, hogy ha mindegyik ugyanannyiba kerül, akkor miért nem kurva mindegy - átlendülünk rajta, mi sem tudjuk. Odaadom a másik kettőt, közben kiszúrja a diákom. Kérdezi érvényes-e? Mondom ugyan az, de miután teljes árut vettem, ugyan legyen neki már mindegy. Lekezeli a jegyet, és még kegyelemdöfésként odamondja, hogy "jó, nekem mindegy, végülis vannak olyanok, akik teljes árut vesznek diák helyet...".



Na itt már nem bírtam volna röhögés nélkül visszaszólni neki, hogy mivel levelezős a diák, ő lenne az első aki megbaszna (és meg is büntetne) ha azzal vagánykodnék a kedvezményes jegyemre. Végül aztán a néni továbbhaladt modorosékhoz, én pedig fellélegeztem.



Szentendre sokarcú város, egyetlen gond vele, hogy maga a HÉV út egy negyvenperces krumplihámozóval való rejszolás, és mire kiérsz az idegbaj kerülget. Szerintem ha itt laknék, nem lenne gond a sorozatokban való lemaradásom sem, hiszen csak plusz két perc kéne hozzá, és simán meg is van egy epizód.



Ahogy elindulunk a Fő tér felé, a vidéki kisváros képét mutatja (agglomeráció szívlapátért nyúl). Útközben már feltűnnek a lángososok, de ne legyünk olcsók: a legjobb lángost a térre beérve, azzal szemben lévő kis sikátorban felfelé félúton kapjuk (ki van táblázva, amúgy Fő tér 8, és Álom Lángos Gyáros (x)). Sor lesz várni kell.


Innen ha fentebb haladunk, egy kis dombon lévő templom jön, várfal, minden ami kell, hogy árnyékos fák alatt fogyaszthassuk el a jól megérdemelt sajtos-tejfölöset. Jobbra húzunk, és máris a görög kisváros fless tárul elénk: meredek szűk utcák, napsütésben üt, hogy minden ház fehér falú, csak a tetők vörösek a kék helyett. Itt nagyon jól el lehet azzal játszadozni, hogy megkeressük az utat a Duna felé, illetve bármikor bele lehet futni ha megtaláltuk a helyes utat egy gyönyörű kis kiszögellésbe, ahonnan az egész parttal, és a szemben lévő Szentendrei szigettel találkozhatunk felülnézetből.



A következő fejezet a Duna-part, rögvest indítunk egy komppal, majd az összetéveszthetetlen illatot a tüdőnkbe szívva újabb részletet kapunk a városból. Le lehet menni közvetlenül a partra is, ami priceless, mindamellett, hogy nem tudom, itt mennyire mocskos a vize, belenyúlkálni mindenesetre nem akartunk. Obligát részlet még a Szamosos fagyi, aztán ha végleg megteltünk, mehetünk vissza a HÉV-re, és indulhatunk a Rómaira tovább enni.


A parton az összes kajálós-hekkes az Északi Összekötőtől alig néhány száz méterre összpontosul, tehát ha a másik irányból jövünk (ráadásul gyalog), akkor igencsak szedni kell a lábainkat főleg ha éhen akarunk halni (képzavar). Sok lehetőségünk van, de mivel utoljára két éve fordultam meg, így a már akkor megismert Fancsi/Fáncsi/Fincsi (x) büfébe tértünk be, déli irányból érkezvejobbra, ami onnan ismerszik meg, hogy van egy bazi nagy, Duna-partig elérő terasza, sok árnyékkal és székkal-asztallal. A kaját nem mérik olcsón, de van házi készítésű sült hagyma, a hekk hatalmas, a sült krumpli is rendben van, és ezt az egészet megfejelve egy szelet friss kenyérrel és egy rozéházmesterrel eljutottunk a kistérségi Nirvanaba. Ajánlat.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr421153918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.