A két killa, másnéven Tirpa a Baltás, és Yaki Yayo itt van az első közös albumukkal, ami ismét elég magasra tette a mércét, de hát a Scarcity már csak ilyen. Körülbelül fél éve jelentek meg az első szárnypróbálgatások a duó részéről közösen, és már akkor látszott, hogy ez megint nem semmi dolog lesz, mígnem stílszerűen egy hónapja, február péntek 13-án megjelent az album, ami leszedi a fejünket, és a tüdőnkbe szarik bele.

A CD fóliában, és iszonyat igényesen érkezik, színes, behajtogatott borító, teljes dalszöveglista, nyomtatott CD, friss festékszag. Némelyik nagy kiadó által kiadott CD nem néz ilyen jól ki, itt pedig szó sincs ilyenről, tehát már jól indul a dolog. A jól ismert fekete-fehér téglalapban itt nem az unalomig ismert explicit lyrics kifejezés jelenik meg, hanem arra hívják fel a figyelmet, hogy „Eredeti magyar minták" hallhatóak a lemezen. Aki kicsit ismerősebb a kultúrában, az máris kapcsolhat, hogy minden bizonnyal hangmintákról lehet szó, és bizony, ez így is van.

A legtöbb számot Aza és Amgee készítette, de a közreműködőkben sem szenvedünk hiányt. A fentebb említett magyar minták bizony a nyolcvanas évek tipikus hangzását hozza magával, ami tökéletesen passzol a XIII. világához. Azt már régen is tudtuk, hogy Aza veszélyesen kurvajó alapokat tud odarakni, és ez mostanra sem változott, egyikbe sem lehet belekötni.

Közreműködőkben sem szenved hiányt a lemez, rögtön a legelején ittvan Saiid, aztán PKO, NKS, Norba és Harakiri, akik verzéikkel tovább gazdagítják az amúgy is nagyon erős mezőnyt. Ez egy olyan lemez, ahol minden feat. a helyén van, egyik sem finomkodó, csak haverságból ott lévő. A szövegek sem visszafogottak, mivel olyan szinten nyílt beszéd folyik mindenről, hogy tuti, sokaknak sérti a fülét, de hát sajnos a realitás oltárán áldozni kell.

Ez nem egy vidám album, szóval ne is számítsatok arra, hogy bármilyen, az élet szépségéről szóló szövegek lesznek benne. A rapbe öntött újlipóti éjszakák, a sápadtan kibukkanó holdfény, a kések villanása, a cigi füstje, pénztelenség, minden benne van ebben a veszélyesen budapesti19 trackben. Stílusában hasonlóan elképesztő megjelenítő erejű leíró képi világot eddig talán csak a Kriminal illetve a Wacuum tudott létrehozni. A hangulat sötét, kellemetlen, és erre duplán tesz oda a szövegek keménysége, a fura asszociációk, a már-már előttünk lejátszódó jelenetek. Az idei év első legjobb albuma ez most nálam, úgyhogy már csak annyi lehet a következő lépés, hogy a lemezbemutatón ott lehet majd üvölteni közösen miszerint:

killakikitt bazdmeg, nem lakik itt senki, mi hozzuk az új flowt, fasszopók, és nem ti"

http://www.myspace.com/killakikitt


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr581174717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szkárszity 2010.12.20. 10:52:15

sziasztok hogy vagy tok én vagyok

szkárszity 2010.12.20. 10:53:55

SzkárSzity vagyok és a becenvem öcsi