A tököm kivan már a hangzatos ajánló szövegekkel, amik aztán úgy vernek át nagyrészt, ahogy azt csak lehet. Nem elég, hogy az első egy-két mondatban lévő dolog nemhogy irreleváns, ez így ki sem derül, Ed Hoffmann sem mondja meg, hogy honnan jön a golyó. A hazugságokról, és az átverésről szólva, az sem teljesen úgy van... szóval hagyjátok az ilyen marhaságokat, és inkább a józan eszetekre hagyatkozzatok a filmválasztáskor. 

DiCaprionak én sok fimjét nem láttam (sajnos még a Tégla sem került be a playlistbe, ellenben tegye fel a kezét, aki látta az origi Szigorúan piszkos ügyeket... na, ők dobálhatnak köveket!), épp ezért nem is volt bennem semmi pro vagy kontra érzés vele kapcsolatban. Jelen esetben Roger Ferris szerepében teljesen hihető az alakítása, egyedül talán az a fura, hogy egy echte fehér csávó hogy tud befurakodni a muszlimok közé... nem gyanús ez nekik? Whatever, ezen felül semmi probléma. 

Russell Crowetól szintén azt kapjuk, amit vártunk, itt folyamatosan a szemüvege fölött néz, kavar, és hazudik. Kábé ennyi a dolga, a terepre egészen ritkán mozdul ki, és valahogy annyira a súlyát sem éreztem a szerepének, úgy értve, hogy oké, ő adja a missziókat, de érzésem szerint Roger simán átléphet fölötte amikor akar. Kivéve persze, ha személyesen nyomja, mint például egyszer Háninál. 

Háni (Mark Strong, eljövendő RockNRolla nálunk is egyszer) a jordán titkosszolgálat fejét alakítja, és az ő játéka is nagyon tetszett, mint az ellentmondást, és átverést nem tűrő, pozíciója biztos tudatában lévő főnök. Apropó, nem tudom, csak nekem tűnt-e ez fel, de egyrészt a neve angolul kimondva, másrészt pedig a folyamatosan Leora használt „My dear" tök jól összecsengenek. Persze lehet, hogy csak én kombinálom túl. 

A sztori a Közel-Keleten játszódik, és ugye Ridley Scottól már láttunk ilyet (Black Hawk Down, alap nagykedvenc); most sincs ez másképp. Nagy pozitívuma a filmnek, hogy nem világmegváltásról van szó benne, hanem egyik kis sejt a másik után, hogy nyernek, hol vesztenek, de egy folyamatos: a köznép hullik. Robbantások, gyilkosságok, árulások, és ennek igazából sosincs vége. A filmnek ezzel szemben van, és ekkor pedig egy olyan jelenet történik, amiből ki lehetett volna hozni valami igazán tragikusat is; bár nem tudom, hogy ez illett volna-e a előző száz perchez. Az biztos, hogy az ott egy iszonyat jó blokk (hasonlítanám a végső meneküléshez a BHD-ból), de aztán jön a feloldozás, és a végjáték. 

Ami még jó volt, hogy a film sok helyszínt érintett (a lá Bourne), csak épp a Közel-Keleten: nekem pl a Dubai-os rész tetszett a legjobban (sokszor elcsodálkozom amúgy is annak a városnak a monumentalitásán), de amúgy is jót tesz a változatosság. A zenék is teljesen illőek, a fent említett résznél durvul be leginkább, de mondjuk szintén nagyon kedvelem az ilyen témához illő zenei aláfestést. 

Mindent összevetve a filmet ajánlom, ha nem is túl feszes, de kissé nyomasztó, és jó thriller... rápihenésképp a karácsonyi töltöttségre mindenképp nézendő.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr321174655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.