Én és a sport

2008.10.23. 07:00

Egész életemben (remélem most kábé a negyedénél vagyok, az úgy már jó lenne) a kapcsolatom a sporttal meglehetősen felszínes volt. Gimnáziumban ugye jó magyar módra a kötelező, az über a foci volt, és talán még néha a kosár. Ezek közül az utóbbi sokkal jobban bejött, bár ki gondolná, hogy anno még futballszakkörre is jártam. 

Utóbbit szerettem űzni csak úgy hobbiból is, de valójában túl sok időm/lehetőségem nem volt rá, valamint egyedül az sem a legnagyobb móka. Egészen idén tavaszig úgy voltam, hogy két éve meló, ülőmunka, remek, csak a hátfájás már kezdett előtörni. Főleg, hogy miután általában hazamentem, két dolgot csináltam: ültem a gép előtt tovább, vagy mentem valahová inni. Míg el nem felejtem: volt egy olyan nyár, amikor egészen huzamosan, talán egy-két hónapig futottam heti háromszor a Margitszigeten. 

Ilyen előzmények után még számomra is meglepő, hogy tavasz óta több-kevesebb rendszerességgel lejárok edzeni. Konditerembe. Testépítés, vagy mi. Itt szögezném le, hogy amint a képeken is látszik, nem, még nem vagyok izompacsirta. Hogy miért? 

A magyarázat egyszerű. Amikor először lementem, kábé nulla előzménnyel, ott kezdtem el mindent. Alapozó edzésterv, annak a továbbfejlesztése, és ezután jött kicsivel, hogy ki lettünk toszva a céges konditeremből. Mondhatod, hogy luxus volt ez így is, én meg mondhatnám, hogy máshol olyan is van, hogy aki nem jár kondiba, az megkapja azt más térítés formájában. Mindegy, azóta lett más, félig fizetős lehetőség, én meg nem oda járok, whatever. 

Most itt a Wesselényiben van egy, alagsor, used old machines, szauna, dübörgő elektronikus zene esténként. Egy hónapos, 12 alkalmas diákbérlet 5200, szóval panasz sem lehet rá. Tüsi lakótárssal járok le oda, és itt jön a „na és miért nem...?" rész, melyre eddig vártunk. 

Azért, mert fogalom nélkül csinálom. Ez az első szakasz, amikor csak tolom, tolom, de miért is? Iszonyatosan leegyszerűsítve, ami szükséges az épüléshez, az edzés, étkezés, pihenés (regenerálódás). Na most az első az nagyjából megvan, de a másik kettő egyáltalán nem ilyen rendszeres, sőt. Ez az egyik, a másik pedig a pia, és a cigi. Na ezek amit próbálna a testem építeni a körülmények mellett, úgy rombolják le, ahogy csak lehet. Sajnos. 

Erre mostanában kezdek rájönni, mivel érezhető a fejlődés, de korántsem olyan mértékben, ahogy az elvárható lenne, a fentebbiek miatt. Szóval a terv a következő: január-február egy nagy rekreációs program lesz, miközben a piálást lecsökkentjük heti, de még inkább kétheti egyre, a cigit a lehető leginkább leoffoljuk (kéthetente egy doboz, vagy annyi sem?), rendesen, odafigyelve kajálunk; és alszunk napi minimum 7-8 órát. Már most látom, hogy nagyon nagy kihívás lesz, az első pont főleg, de a harmadikat sem lesz egyszerű tartani. Ez lesz az első fázis, melynek be kell válnia. 

A második lesz a futás, mely, ha kitavaszodik fog jönni, de arról majd később. Most lelkiekben a rekreációs időszakra készítem magam fel, ami ha beválik, nagyot fogok szakítani vele, az tuti. Drukkoljatok.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr331174599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Grandpa Gee 2008.10.23. 16:21:50

Speed, Az egesz fejben dol el. Egyebkent drukkolok a rekreacios tervehez. De ugye (nyugtaval) buktaval dicserjuk a napot.