Tanulnom kellene, de nem bírok. Egyszerűen hullámvölgy, depresszió, mélynyomat, sávszélesség-csökkenés, vakfolt. Baszkodom még kicsit a gépemet, aztán vezeklésképpen lefekszem a kibontatlan díványra. Az ágyamat egyrészt úgyis elfoglalják a tankönyvek, másrészt meg a kutya…

Kezd esteledni, és a fájdalom pedig visszatérni. Mindig este, nyolc óra körül van ez, hiába próbálom kitolni azzal, hogy később veszem be a gyógyszert, nem. A következő lövés csak este tízkor lesz, úgyhogy addig valahogy ki kellene bírni. Szobatársam, a külföldi már megint…