Rockmaraton 2016

2016.07.17. 20:20

A dunaújvárosi Rockmaraton egy baromi jó fesztivál. Mindezt összesen két nap tapasztalata alapján merem kijelenteni, mégpedig úgy, hogy az általam is leginkább várt Megadeth koncert a már ismert okokból elmaradt.

A fesztiválpiac évről évre változik, egyre kevesebb tér jut a szigetes körön kívüli kezdeményezéseknek. Három éve írtam arról, hogy már nem biztos, hogy a VOLT a legszerethetőbb fesztivál, tavaly pedig az ausztriai fesztiválok előnyeiről értekeztem. Azóta a VOLT még inkább Miniszigetté vált, az EFOTT-ot pedig sosem a zenei felhozatalért szerettük. Ehhez képest idén a Rockmaraton már olyan komoly programot ígért, hogy a Gróf Balázs grafikáival megtámogatott arculatával, áttekinthető honlapjával és szimpatikusan aktív Facebook profiljával már egyértelműen komoly tényezőként kellett számolni vele.

20160715_203304.jpg

Mégis mit tud, mit tudott a Rockmaraton, ami miatt úgy éreztem, meg kell írnom ezt a posztot? Tíz nyomós érv következik.

  • Elképesztően olcsó jegyek: hetijegy elővételben 15 ezer, napijegy 7 ezer, de a másodlagos piacon még ennél is jóval olcsóbban lehetett jegyhez jutni.
  • 10 napos, rekordhosszúság, így a dolgozó emberek szabadidejéhez is remekül beilleszthető egy-egy hétvége, amikre külön hétvégi bérleteket is árultak.
  • Igen erős rockzenei felhozatal 4 színpadon: a teljes hazai rockszíntér színe-java, valamint nemzetközileg is jegyzett külföldi előadók a rock és a metál legalább második vonalából.
  • Gyönyörű és a vége felé sem agyonszemetelt, tiszta környezet: vízpart, zöld fű, sok fa.
  • Olcsó étel- és italárak: hot dog 400, csapolt sör 400, de napközben csak 250 forint!
  • Jó infrastruktúra és jó szervezés: megfelelő számú kulturált wc és zuhanyzó, értékmegőrző, kisközért, mobilfeltöltőpont, merch bolt, éppen elég italmérés, korrekt tájékoztatás, az esős napokban is járható utak.
  • Organikus elrendezés: a kemping rész nincs élesen leválasztva a fesztiválterületről, mégsem zavarja egymást a két élettér, a koncertek alapvetően délután 5 és hajnali 2 között zajlanak.
  • Kedves emberek: a rocker alapvetően békés és barátságos élőlény, de a pultosok is sokkal kedvesebbek voltak a megszokottnál.
  • Udvarias és nagyvonalú beengedés, nem kerestek a bőröm alá beépített fegyvereket és laposüvegeket.
  • A fővároshoz viszonylag közeli desztináció (nem annyira közeli, mint Bánk, de sokkal közelibb, mint Sopron).

Mindemellett a Rockmaraton ad egy olyan hangulati pluszt, mintha ismét a 90-es években vagy a 2000-es évek elején, azaz a hazai fesztiválevolúció kezdetén járnánk. Akkor, amikor még (majdnem) minden fesztiválozó rocker volt, az ember nem a legdrágább cuccaiban járt fesztiválozni, és a sört is készpénzzel fizettük ki a pultnál. Ez a báj minden más mostani fesztiválból elveszett, vagy eleve benne sem volt már (Balaton Sound ugyebár). Ha pedig a szintén mainstreamen kívüli, de jóval drágább Bánkitóról készült beszámolókat olvassuk, akkor láthatjuk, hogy más underground fesztivál sem nagyon érhet fel a Rockmaraton hangulatával úgy, hogy annak a higiénia és a szervezettség sem látja kárát. 

20160715_192108.jpg

Nagy kár azért, hogy a Megadeth koncertje a szervezőknek fel nem róható okból elmaradt. Így amellett, hogy lemaradtunk a legjobban várt buliról, a Rockmaratonnak is sokkal nehezebb lesz életben maradnia. Pedig az uniformizált fesztiválpiacon - ezt a jelzős szerkezetet nem én találtam ki, de találó - nagy szükség van az ilyen, a Sziget Kft.-től független, ráadásul kiváló ár-érték arányú kezdeményezésekre. A Rockmaratonnak jelentős múltja van más helyszíneken, jó lenne, ha jövője is lenne - ugyanitt!

És akkor néhány szóban arról, hogy mit is sikerült megnéznem a két nap (július 14. és 15.) alatt:

A Dog Eat Dog volt számomra a fesztivál másik húzóneve a Megadeth mellett. A tavalyi klubbuli nyilván nagyobbat ütött, de ezek a húszéves slágerek a szabad ég alatt is igen jól működnek, és még úgy is remek volt a hangulat, hogy úgy tűnt, a közönségből csak egy 10-20 fős keménymag ismerte a számokat. A koncert utáni türelmes dedikálásért meg külön köszönet a bandának.

20160714_842153001.jpg
A szintén amerikai Madball aratta a csütörtöki nap legnagyobb sikerét. Úgy szóltak, ahogy kell, és bár itthon nem minden közönség hajlandó felszólításra amerikás módon circle pitezni, volt elöl zúzás rendesen. A szintén nem túl fiatal csapatból elképesztő energia áradt, és ez a néha kicsit egyforma számaikat is teljesen élvezhetővé tette.

20160714_215526.jpg

Az Ignite valamivel kisebb nézőtéri aktivitást váltott ki, de így is remek koncertet adtak. Januárban már megtapasztaltam, hogy Téglás Zoli hangja egyre jobb, már akár az Iron Maidenben is énekelhetne, igazi metáltorokká vált, de erre szükség is van az új lemez számaihoz. Összetett vokáltémák, remek hangzás, a szükségesnél megint több politizálás, de összességében jó volt ez nagyon.

img_20160714_234556.jpg

Közben a Don Gatto nevű magyar hardcore csapatot is megnéztem a Shockmagazin újságírójának javaslatára, és hát nem értem, eddig hogy nem futhattam beléjük sosem. Elképesztően jó banda, ráadásul viccesek is (akkora vegánok, hogy rántott levegőt esznek, haha), szóval velük találkozni kell még.

20160714_223301.jpg

Pénteken jórészt a nagyszínpad környékén ragadtam, bár a Rádió Rock színpadon az ausztrál Airbourne is igen nagyot alakított, ők kötelező program minden rockernek, én most sajnos csak az utolsó pár számukra értem oda. A nagyszínpadon a Varg nevű német csapat nyitott, akik kb. a Rammstein akelásított változatát vezették elő, és elég jól működött élőben a dolog.

20160715_194947.jpg

Aztán jöttek a viking hősök, az Amon Amarth, akik a koncert alatt megneveltek két színpadi sárkányt is a kardokkal, baltákkal és harci kürtökkel felszerelkezett rajongók legnagyobb örömére. Önmagában nem túl izgalmas számomra ez a dallamos skandináv death metál, de élőben nagyon működött.

20160715_211013.jpg

És működhetett volna tovább is, mert a beharangozott Megadeth koncertet Dave Mustaine lemondta, így az Utolsó éjjel blog nemhivatalos, mylastsummers nevű Youtube csatornája (na jó, a sajátom, haha) által készített videó bejárhatta a nagyvilágot, az Index mellett a Blabbermouth is betette a cikkébe. Hát máshogy akartunk világhírre törni, de még mindig jobban alakult így, mintha David Ellefson helyett mi törtük volna el a lábunkat, nem igaz?


A bejegyzés trackback címe:

http://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr298896860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.